Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)
VÉGH JÁNOS: A két hervartói oltárszárny festőjének bécsi kapcsolatairól
katalógusában. 5 Festőjüket — a Schottenmeister egyik legfontosabb tanítványát — ugyancsak ő nevezte el «a Sankt Florian-i Keresztrefeszítxís-triptychon mesteré»-nek, munkásságát is ő állította össze egy korábbi tanulmányában. 6 A hervartói táblák külső oldalának alakjaival teljesen megegyező testtartást, mozgást látunk a. klosterneuburgi szenteknél, és bár vonásaik között megfigyelhetők bizonyos eltérések, az arc-felépítés lényeges elemei rendre megegyeznek. Ugyanazt a csontos, szögletes, markáns arcformát láthatjuk itt is és ott is, ugyanúgy hasonló a kissé nagy és hegyes orr enyhén ferde beállítása. A szemeknek és a szájnak a valóságban párhuzamos vonala a rosszul sikerült perspektivikus hatáskeltés érdekében mindkét festőnél ferde és túlzottan egymás felé tart. (A hervartói mester a két szem vágását egymáshoz képest is elferdíti ; ennek az osztrákoknál hiányzó jelenségnek magyarázatára később kerül sor.) Mindezek a sajátos fiziognómiai vonások a Triptychon-Mester más, többalakos képein is megtalálhatók, de azokon nem olyan szembeötlőek, mint az imént említett táblákon, hiszen itt az alakok beállítása azonos a hervartói szentekével. Számos hasonló arcot láthatunk például a bécsi Scanavi-gyűjteménynek Mária halálát ábrázoló képén, vagy a Sankt Florian-i Keresztrefeszítés-triptyehon embercsoportjain. 7 A magyarországi festő azonban a hasonlóság ellenére sem tekinthető a Sankt Florian-i mester tanítványának; az alapos megfigyelés azt mutatja, hogy az említett sajátosságok sűrűn előfordulnak a Schottenmeister többi követőjénél is. Ö maga is gyakran festett férfialakjainak sovány, csontos arcot, és azokon egymáshoz közelítően ferdén rajzolta a szemek és a száj vonalát. Tanítványai kezén tovább fejlődnek ezek a sajátságok. Láttuk ezt a Triptychon-Mester példáján, megfigyelhetjük a többi követőnél is. A melki Benedek-legenda mestere egy Szent Domonkost a Szűz Máriával és néhány világi személlyel ábrázoló képén ugyanezt az arctípust festi meg. 8 Ez a tábla a nagyon egyéni, lágy arcvonásokon is átütő közös stílusjeggyel, a szögletes, csontos portrészerkezettel jól mutatja, hogy a mondott sajátosságokat a hervartói mester nem az egyik vagy másik osztrák festőtől vette át, hanem csupán a műhely közös form a készletét használta fel. Az előbbiek alapján megállapítható, hogy a csontos arc, a kissé ferde, aránylag nagyméretű orr a XV. század utolsó harmadának egyik legjelentősebb bécsi festőköréhez, a Schottenmeister műhelyéhez köti mesterünket. Vannak azonban a hervartói képeken olyan jegyek is. amelyek ettől eltérő orientációról tanúskodnak. Az egyes arcvonások, különösen a szájak és szemek modellálása sokkal szárazabb az eddig felsorolt osztrák mesterek stílusánál. Ugyanez az élesség, szögletesség található meg azonban a frankföldi centrumok, elsősorban Nürnberg és Wurzburg festészetében, így például a würzburgi «Félix és Achatius Mcstere» Szent Pétert ábrázoló festményén (30. kép). 9 Ez a mester még a szemek vízszintes tengelyét is ugyanúgy változtatja egymással párhuzamos ferdékké, mint ahogy az a hervartói Szent Péter arcán látható, s hasonló a kezek és lábujjak merev, az ízületeknél szegletes formájú ábrázolása is. A nürnbergi festők közül «YVolgemuts Altgeselle» egyik képén figyelhetünk meg hasonló forma-elemeket. Az osternohei templom egyik oltárának szárny5 Katalog der Stiftlichen Kunstsammlungen von dr. Wolfgang Pauker I. Benesch, O. : Die Gemäldesammlung des Stiftliehen Museums. Klosterneuburg, 19117. 6 Bones c h, O. : Der Meister des Krainburger Altars. Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte VII. Wien, 1930. 189 sköv. 7 Lásd Benesch, O. : i.m. 57, 58. kép. 8 Róma, magántulajdon. Képét lásd Benesch. O. : i.m. 62. kép. s Stange, A. : Deutsche Malerei der Gotik IX. Franken, Böhmen, ThüringenSachsen in der Zeit von 1400 bis 1500. München —Berlin, 1958. 113. old., 232. kép.
