Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)
KUTAL, ALBERT: A budapesti «szép Madonna»
hanem csak egyik kezét, és a másikkal anyja köpenyének végét fogja. A gyermeknek e mozdulata érdekében a művész kénytelen volt az ellenkező oldalra helyezni a visszahajló redőket, amelyek rendszerint a bal csípőn csoportosultak. A köpeny végét vizsgálva, megállapítható, hogy az Mária karján vetődik át, a gyermek mozdulata tehát indokolatlan. E mozdulatot a krumlovi szobor is megismétli s itt a kis Jézus szükségképpen tartja a köpeny végét, mely nem hajlik Mária karjára és nem is lehetne e helyen a palástszárny, ha a gyermek nem emelné fel azt. Egy ilyen mozgásmotívum elsődlegessége kevéssé valószínű és ebből következhet, hogy a boroszlói Madonna későbbi a krumlovinál, és hogy a Varsóban őrzött figura a XIV. század vége és 1408 között készült. De vajon miként függ össze a toruni csoport többi szobra a boroszlói Madonnával? Közülük öt változtatás nélkül veszi át azt a kompozíciót, amely lényegében egyszerűbb és logikusabb. A köpeny a jobb csípőn ívelődik, lebegését a könyök szorítja le; a másik oldalon a visszahajló redőzet rendszere igen fejlett. S ez a XIII. századi francia Madonnák különleges testtartásának egy változata (Reims: a nyugati homlokzat középső kapuja; Amiens: Vierge Dorée; Paris: Notre-Dame székesegyház, az északi kereszthajó kapuja), amely a következő században Franciaországban, különösen a monumentális szobrászatban, már elég ritka. 25 Gyakoribb a kis elefántcsont faragványokon, de itt is átadja helyét egyéb típusoknak, nevezetesen azoknak, amelyek a köpenyt rövidre fogják és kétoldalt cső alakú redőzetet alkalmaznak. Ha a toruni csoport öt szobra egy, a boroszlói Madonnáénál korábbi kom- i pozíciós típust alkalmazott is, ez az időbeli összefüggéseket nem érinti, tekintve, hogy a lágy stílus retrospektív irányzatai nem voltak korlátozottak. S ha ez a kompozíció bonyolultabb és kevésbé világos is a boroszlói Madonnáénál — éspedig a külső hatás miatt —- ez a szobornak csak későbbi származását igazolhatja. Természetesen ugyanerre az eredményre juthatunk akkor is, ha más nézőpontból indulunk ki. A düsseldorfi Madonna — a legegyszerűbb az említett öt szobor között— hasznos útmutatással szolgál. Mindeddig kevés figyelem fordult feléje és csak mint a toruni Madonna leegyszerűsített másolatát vagy pedig mint a Grosslobmingi Mester alkotását tartották számon. 26 De vajon hihető-e ez? Az említett öt szobor között jelentős eltérések figyelhetők meg. A düsseldorfi Madonna aránylag karcsú, kivéve bal oldalát, ahol teste meglehetősen kiszélesedik. E körvonal azonos a zürichi szobornál is, a többinél azonban a test tömege megszélesedik. A düsseldorfi Madonna drapériája a testhez simul: az alkar valóban a törzshöz szorítja a köpenyt, s így a köpeny szövete kifeszül. A kis Jézus teste alatt visszahajló szövetráncokat a domború csípő feszíti ki, míg az egyik redő Mária térdére lapul. A többi szobron a redők távolabb kerültek a testtől: mélyebbek, öblösebbek és önállóbbakis— elrendezésük így dekoratívabb. A düsseldorfi Madonnánál a gyermek kissé előre hajol és két kezével mohón az alma felé nyúl, ami a XIV. század kis Jézusaira emlékeztet, akiket anyjuk táplált. A többi Mária gyermeke előbb eltávolodik az almától, majd később kezével és fejével közeledik feléje. A düsseldorfi Madonna a combjánál tartja gyermekét, amint az a XIV. század elején volt szokásos, a többi Mária csupán könnyedén a kis Jézus lábát fogja. A düsseldorfi szobor számos vonása emlékeztet a nyolcvanas évek cseh szobrászatára, talán még a korábbi figurákra is; így arctípusa, s az a mód is, ahogy a gyer25 A 14. sz. jegyzetben említett Madonnák, ha kisebb mértékben is, de megőrizték ezt a tartást. 26 F e u 1 n e r, A. : i.m. 30 ; Clasen, K. H. : Die schönen Madonnen. . . 6 ; Garzarolli — T h u r n 1 a c k h, K. : Mittelalterliche Plastik in Steiermark. Graz, 1941. 45.
