Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)
KUTAL, ALBERT: A budapesti «szép Madonna»
A szobrászatban az ún. szép Madonnák a lágy stílus legjelentősebb képviselői. Természetesen ugyanazokban a műhelyekben, ahol e Madonnák készültek, faragtak e szellemben más, különféle témájú műveket is. Tanulmányunk szempontjából azonban elegendő, ha most csak a Mária szobrokkal foglalkozunk. Áttekintvén a legjelentősebb emlékeken, amelyek valamiképpen az alaptípusok is, és amelyeket igen gyakran utánoztak vagy variáltak, megállapítható, hogy a stílus körén belül két különböző csoport létezett. Az első csoport tagjait az egymást keresztező átlós vonalak kifinomult kompozíciója jellemzi, ahol az átlós vonalak a rokokó kompozíció elvére emlékeztető kanyargós tengelyt alkotnak. Itt a Madonnák bal csípője erőteljesen kidomborodik, s a test súlyát hordozó láb fölött átlós helyzetben helyezkedik el a nagyméretű gyermek Jézus. Az ovális hosszú arcú Mária két kezével tartja a gyermeket és ujjai annak puha húsába mélyednek. A gyermekalakok testükkel, vagy legalábbis tekintetükkel a szemlélő felé fordulnak és az erősen hátrahajló törzsű Máriák szerető gyengédséggel szemlélik őket. Ez a kompozíció erősen emlékeztet a lágy stílusú Pietákéra. A redőzet ritmusa könnyed és elrendezése változatos. A Madonnáknak ezt a típusát az altenmarkti kegytemplom (16. kép), a pilzeni Szent Bertalan templom szobra (17. kép), valamint a bécsi Kunsthistorisches Múzeumban őrzött Cesky Krumlovból származó Madonna (19. kép) képviseli. A második csoport legjellegzetesebb vonása az anorganikus kontraposzt: ez különbözteti ezt meg az első csoporttól. A második csoport szobrain a Madonna jobb csípője domborodik ki, a gyermek — itt is ruhátlanul —• az ellenkező oldalon helyezkedik el a szabad láb fölött. 7 A gyermek Jézust, aki bal lábát a jobbon keresztül veti, Mária bal keze tartja; az anya ujjai alig érintik a gyermek kis lábát, mely Mária alakjának a szélére került s így nem nyúlik túl mélyen a Madonna körvonalába. E szerkesztésmód a régi eljárásnak felel meg. A gyermek rendszerint az anyja által tartott alma után nyúl, amely a szobor felső részének középpontja s a gyümölcs körül hullámzó redők a gyermek testét is körülveszik. Mária előre domborodó térdét ugyancsak hosszú redő övezi, amelynek áthajló vége a földig ér; az ellenkező oldalon pedig a köpeny rendszerint a csípőn van megkötve, ahonnan cső alakú szövetredők omlanak alá. A második csoportot főleg a következő Madonnák képviselik: a düsseldorfi Városi Gyűjtemény Madonnája (11. kép), a zürichi Bührle gyűjteményben őrzött szobor, a toruni Szent János templom Máriája (a második világháborúban eltűnt, 14. kép), a bonni Múzeumban levő Madonna (12. kép), az Olmütz mellett fekvő sternberki kastélyban látható szobor (13. kép), a varsói Nemzeti Múzeumban őrzött Madonna (15, 24. kép) és a salzburgi ferences kolostorban levő figura. E két utóbbi szobor a szokásos szkémát némileg módosítja, ami azért fontos, mert megvilágítja a két technikailag eléggé közel álló csoport közti összefüggéseket. 8 A csoportok között fennálló különbség pedig nem csupán az időrenddel magyarázható, ahogy azt néha szívesen teszik, 9 hanem a két felfogás párhuzamosságával is. 7 Ez az elv nyugaton elég ritka. Gyakrabban csak Burgundiában, a Sluter utáni késői szobrászatban figyelhető meg. Vö. pb a Montigny-sur-Vingeanne-i Madonnákat, valamint a Louvre-ban őrzött és a Mahon gyűjteményből származó Madonnát a Viéve-i (Côte d'Or), a Marigny-le-Cahouet-i és a Louvre-beli figurákkal. Aubert, M. : Description raisonnée des sculptures du moyen âge. Paris, 1915. 334, 335. kép. T r o e s c h e r, G. : Die burgundische Plastik des ausgebenden Mittelalters. Frankfurt a.M., 1940. 276, 280, 282. kép. A különbség a testsúlyt tartó és a szabadon mozgó láb között rendesen kevéssé világos. 8 A színezés is teljesen megegyező. A Madonna köpenye minden esetben fehér (volt?) kék béléssel és aranyozott szegéllyel, a haja aranyszínű. Egyetlen kivétel a Sternberki Madonna, amelynek köpenye piros. A színezés minden bizonnyal későbbi, de talán még gótikus. 9 Lásd az 5. sz. jegyzetet.
