Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)

KAMITS ANTAL: A szlatvini Madonna

A helyreállítás a lehető legkevesebb kiegészítés alkalmazásával a szúette farészeket megszabadította a károkozó rovaroktól s járataikat kötőanyaggal telítette. A szobrokat megtisztította s felragyogtatta eredeti színezésük pompáját. Végül rejtett vasszerkezet beépítésével a már évtizedek óta mozdulatlanságra kárhoztatott szárnyakat vajból mozgathatóvá változtatta. így a festett (külső) szárnyképeket is megtisztíthatták s tartósíthatták, biztosíthatták a további rongálódás ellen.

11 A teljesen lebontott és szétszedett oltár fiatornyos pártázatának pálcavázú, bordaívekből rótt mennyezetes fülkéiből is lekerültek az ott elhelyezett apostolszobrok, amelyekről már régebbi kutatók is megállapították, hogy nem Pál mester alkotásai, hanem jóval korábbi időből származnak.

12 Régebbi szobroknak újabb oltárszerkezetekben való felhasználására több példa is akad a Szepességen, sőt magában Lőcse városában is. Lőcsén a Szt. Jakab templom XV. század végén készült Katalin oltárának tetejébe illesztettek egy, a század negyvenes éveiből való négyalakos kis Jakab oltárt szekrényestül. Zsegrán egy XIV. század végéről való Madonnaszobrot foglaltak egy 1510-os évszámmal jelzett oltárszekrénybe, a dénesfalvi XV. század végén készült oltár középfülkéjében szintén egy 1440 körül faragott Magdolna szobor talált menedékhelyet.

1 Pál mester tehát nem tett egyebet, mint követte az eléggé elterjedt szokást és vagy a maga hajlandóságának, vagy a megrendelők kívánságának engedve, egy régebbi — nyilván megrongálódott —, vagy kiselejtezett oltár értékes szobrait átmentette a maga tervébe. A pártázat magasságaiban biztosított számukra helyet, ahol régiességük nem szúrt szemet, létükkel viszont beilleszkedtek az oltár egészének eszmekörébe. Ámde éppen azért, mert e szobrok nagy magasságba

14 kerültek, a sok kutató szem (köztük a magunké), nem ismerte föl keletkezésük pontos idejét, még kevésbé kereste lehető mesterüket. A leszedett szobrok közeli vizsgálata alkalmával azonban ki kellett tűnnie a kor és stíluskülönbségeknek és valóban a Kotrba fivérek könyve már a XIV. század végére keltezte a sorozatot s a szerzők e korai keltezést stiláris hasonlítással is megtámogatták. Hivatkozásaik messze kiindulópontból csigavonalban csavarodnak a Szepesség szomszédos helységeiig,

15 de talán éppen általánosságaik miatt nem találtak pontos célba. nyos zavarba kerültünk, mert magunk a német szövegű «Meister Paul von Leutschau. Der spätgotische Altar zu Leutschau. Praha, 1961» címmel megjelent változatot használtuk, ennek a szövegét viszont Julius Pastéka írta alá mint szerző. Azóta értesültünk, hogy a kiadványnak van egy bővebb szlovák nyelvű változata is, amelyben az öttagú bizottság minden tagja szakok szerint fejezetet írt. Ezt azonban még nem sikerült megszereznünk.) 11 A szúette szekrényre akasztott, szintén szúette szárnykeretek sarokvasait is erősen marta a rozsda, úgyhogy a szárnyakat vasállványokkal alátámasztották nyitott állapotban, tehát Tlenszlmann Imre vizsgálatai óta (1870-es évek) a sűrű porral takart szárnyképeket (melyek a mozgó szárnyak külső színén s a merev szárnyak belső színen foglaltak helyet) csak V. Wagner látta 1940 körül, amikor a helyreállítás iránt az első lépéseket tette s vállalva a kockázatot a szárnyakat ideiglenesen támaszukkal együtt ilmozdíttatta. 12 S c h ü r e r, O. — W i e s e, E. : i.m. 196. Az 1440-es évekre keltezi az apostolalakokat. 13 D i v a 1 d K. : Szepes vármegye Művészeti emlékei II. Szobrászat és festészet. Budapest, 1906. 45, 49 — 50. old., 29 — 31. kép. - Kampis A.: i.m. 86. Ekkor még arra gondoltunk, hogy a szobor csak régieskedő alkotás, de utóbb meggyőződtünk arról hogy valóban régi szobor került új foglalatba. 14 Körülbelül 12, 14 és 16 m magasra. 15 Kotrba, V. —Kotrba, F. : i.m. 58 —60.