Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)

KAMITS ANTAL: A szlatvini Madonna

A SZLATVIN I MADONNA A történelmi Magyarország középkori művészetének egyik legkorábbi, egyik legértékesebb emléke az a fából faragott, eredeti színezésű Madonnaszobor, amely a szepességi Szlatvin község templomából a Magyar Nemzeti Múzeumba, onnan pedig a Szépművészeti Múzeum Régi Magyar Gyűjteményébe került (9-—10. kép).

1 Keletkezésének idejéről nem tájékoztat írott adat. mesterének nevét nem ismerjük. A magyar művészettörténet irodalma azonban sűrűn emlegette, képét is gyakorta közölte,- s jóllehet bizonyosra volt vehető, hogy ilyen kiváló mű alkotója nem lakott a jelentéktelen faluban, jelölésére egyetlen mód nyílott csupán s ennek révén a szobor mint a «szlatvini Madonna», mestere pedig mint a «szlatvini Madonna mestere» vált ismertté. Annál is inkább, mert magános emlék volt s ha olykor rámutattak is egy-egy szepességi rokonára, a rokonság inkább keletkezésük idejének közelségére, mintsem alkotómesterük közös voltára vallott.

3 A karcsú, fűzfagallylengésű szoboralak típusa francia. — közelebbről amiensi mintaképekről származott el Dijonon át a strasbourgi Katalin kápolna szobrai közé. A Katalin kápolna plasztikájának pedig egyenes következői voltak azok a nő- és angyalalakok, amelyek a freiburgi székesegyház 1340 körül felállított «szent sír»-ját díszítették. A freiburgi mester (nevét sajnos ennek sem ismerjük) sokfelé dolgozott egyebütt is Németföldön és stílusának utánzói szinte egyszerre tűntek föl szanaszerte. Nagy része volt a korjelző rottweili stílus kialakításában, ez pedig Szilézia felé hatott rögtön tovább. A szlatvini Madonnaszobor stílusa a Sziléziában működött «Oroszlános Madonnak» mesterének műveihez kapcsolódik eléggé szorosan. Nemcsak a lengő 1 Anyaga hársfa, magassága 111 cm. Ltsz. 53.371. Ruházata kopott ezüst. Egykor áttört, liliomos korona volt a fején, az áttört pártaágak azonban letörecleztek s elvesztek. Divald Kornél fedezte föl a szlatvini templom padlásán. A Magyar Nemzeti Múzeum 1914-ben vásárolta meg, a Szépművészeti Múzeumba 1936-ban vitték át. - Divald K. : Szepes vármegye művészeti emlékei 11. Szobrászat és festészet. Budapest, 1906. 39 — 40. old., VI. melléklet. —

D i v a 1 d K: Magyarország csúcsíveskori szárnyasoltárai. I. Budapest, 1909. 8. old., 4. kép. — DivaldK. : Magyar Művészettörténet. Budapest, 1927. 99. — Divald K. : Magyarország művészeti emlékei. Budapest, 1927. 135. old., 156. kép (ebben a könyvében már XIV. századra keltezi, míg előbb XV. századinak tartotta). — Elek A. : A Nemzeti Múzeum újra rendezett régiségtára (Magyar Művészet I, 1925. 261 — 262, kép : 258). - Gent h on I. : A Nemzeti Múzeum magyar faszobrai (Magyar Művészet IV, 1928. 307, kép : 308). — K a m p i s A. : A középkori magyar faszobrászat történetének vázlata. Budapest, 1932. 52 — 54. old., 3. kép. — K a mp i s A. : The First Period of Hungarian Wood-Carving (Hungarian Quarterly 1936). Különlenyomat 6. old., 2. kép. — Kamp is A. : Magyar faszobrok. Budapest, 1939. 9. old., 2. kép. — Kampis A. : Középkori faszobrászat Magyarországon. Budapest, 1940. 12 —15. old., 6 — 7. kép. — S e h ü r e r, O. — Wiese, E. : Deutsehe Kunst in der Zips. Brünn —Wien—

Leipzig, 1938. 181. old., 179. kép. - AggIi á z y M.: Régi faszobrok Magyarországon. Budapest, 1958. 19 — 20. old., 1. tábla. 3 K a mp i s A.: Középkori faszobrászat Magyarországon. Budapest, 1940. 15.