Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)

KAMITS ANTAL: A szlatvini Madonna

testtartás finom tengelyhajlása, nemcsak a hosszabbra mért alsótest arányítása és a ruharedők szerkezeti rendje köti a századközé]) legjellegzetesebb és legművészibb sziléziai mesterének köréhez, hanem főleg a félreismerhetetlen és csak ebben a körben kimutatható «hüvelyknyom» ráncok. Ezeknek olyan formájuk van, mintha hüvelykujjunkat sima felületű nedves agyaglepényen lendületesen, egyre vastagítva végighúznék s befejezésül meg is nyomnók. Ezek a ráncok csak az «Oroszlanos Madonnak» mesterének műhelyében és működésének hatósugarában váltak otthonossá,

4 a középkori magyar emlékanyagban pedig csak a szlatvini Madonnaszobron leltünk rájuk. Arra a kérdésre, —vajon a szlatvini Madonna nem a sziléziai műhelyből behozott idegen alkotás-e, tüzetes hasonlítás tagadó feleletet sugallt. A sekély mélyüléssel, finom felületi rajzzal redőzött, egyensúlyát gyöngéd hajlással tartó szepességi szobor semmi esetre sem lehetett a tésztás lágysággal vastagon redőző sziléziai műhely terméke. Szelíden pillantó, archaikus mosolyú, szív alakéi kedves babafeje sem rokonodik a sziléziai példák kerek, nagyarcú, kissé meredtszemű fejeihez. Helyi, —szepességi faragónak kellett az 1350 körül keletkezett szlatvini szobor mesterének lennie, de olyannak, aki megfordult, sőt huzamosabb időt töltött az «Oroszlanos Madonnak» készítőjének sziléziai műhelyében, ahol a «hüvelyknyom» redőzését látta, eltanulta és megszokta.

5 Ezt az eddig is jogos vélekedést bizonyossággá avatta most az, hogy a szlatvini Madonnaszobor magánossága megszűnt. Szerencsés felismeréssel társakat állíthatunk mellé a Szepesség emlékei közül. Mégpedig olyan társakat, amelyek nemcsak időben s nemcsak távolabbról vonhatók körébe, de szintén kétségtelen hitelességű személyes alkotásai a szlatvini Madonna faragómesterének. A felismerésre alkalmat az adott, hogy a lőcsei Szt. Jakab plébániatemplom szárnyas főoltára, lőcsei Pál mester nagyszerű alkotása a rajta végrehajtott, tökéletes konzerválás és helyreállítás, továbbá az oltárról és a végzett munkáról készített mintaszerű kiadvány révén újból az érdeklődés fénykévéjébe került. Az aggasztó módon megrozzant oltár szerkezeti megújításának, tisztogatásának és tartósításának föltétlen és végső szükségét, V. Wagner szlovák művészettörténész hangsúlyozta állandóan dolgozataiban

6 és ő szervezte meg 1953-ban azt a bizottságot, amely annak ellenére, hogy őt magát a halál két esztendő múlva elragadta, szívósan kitartó közös munkával a vállalkozást végrehajtotta.

7 A munkát irodalmi közlések kísérték és követték. Elsőnek maguk a helyreállítás és tartósítás művi feladatait végző Kotrba fivérek adták közre munkaközben szerzett megfigyeléseiket és tapasztalataikat, amelyeket a már addig is ismert irodalomból származó adatokkal is összefoglaltak.

8 190l-ben a bizottság egyik tagja, V. Tilkovsky közölt hosszabb tanulmányt a főoltár kérdéseiről,

9 végül legújabban a bizottság közös munkáját tartalmazó teljes, kitűnő fényképező eljárással készült, részben színes képanyaggal kísért album jelent meg lőcsei Pál mesterről és főművéről.

10 4 Braune, II. — W i e s e, E. : Sehlesische Plastik. Katalog stb. Breslau, 1929. 5 K a m p i s A. : i.m. 15. 6 Wagner, Y. : Dejiny vytvarného umenia na Slovensku. Trnava, 1930. — Wagner, Y. : Yyvin vytvarného umenia na Slovensku. Bratislava, 1948. — W a g n e r, Y. : Prispevok k umeniu Levoce (Pamiatky a Muzea 1953.). 7 Tilkovsky, Y. : Pál mesterről és a lőcsei főoltár keletkezéséről. Művészettörténeti Értesítő X, 1961. IS5. old. 49. jegyzet. 8 Kotr b a, Y. — K o t r b a, F. : Levocsky oltár majstra Pavla. Bratislava, 1955. 9 Tilkovsk y, Y. : i. m. 175—186. 10 Mistr Pavel a Levoce Pozdné goticky oltár kostela sv. Jakuba v Levőéi. Praha, 1961. (A szobrászati fejezet szövegét Járomir Ilomolka írta. Az idézés tekintetében bizo-