Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Egy későklasszikus-kori attikai skyphos
késői korszakához fűzték (vö. pl. a Dionysos-Héphaistos kratér fekvő Dionysosát a Dinos-festő New York-i pelikéjének Dionysosával) . 8 A budapesti skyphos nemcsak a IV. századi fejlődést előrevetítő formájával emelkedik ki a századvég vázái közül. Rajza, főleg az A. oldal szatírjáé, kevésbé mutatja a Dinos-festő művészi irányának sajátos megmerevedését, kihűlését, mint a Giudice-festő említett vázái, talán az egy Dionysos-Héphaistos Symposion kivételével. De sem ez, sem reliefvonalainak finomsága nem érdemel annyira figyelmet, mint az amphorát vivő szatír rajzának egy mozzanata: a test körvonalát a leopárdbőrön végigkísérő, barnássá hígított «mazzal» festett sáv. A test plaszticitását kiemelő sáv kétségtelenül a leopárdbőrre vetett árnyékot jelzi, sebben többet jelent az A. oldal két főalakjának ugyancsak jól látható másik rajzbeli sajátságánál: a más testtől vagy testrészlettől elhatároló kontúrvonalaknak ugyancsak a test plasztikus volumenjét hangsúlyozó megvastagításánál. Az emberi test által vetett árnyék jelzése a klasszikus kori görög művészet egyik legnagyobb vívmánya. Vázaképeken —- igen ritkán — legalább a század közepétől megjelenik, de általában vagy grafikus eszközökkel van jelezve, mint a Pénelopé-festő chiusii skyphosán Télemachos feje mögött, vagy primitív következetlenséggel minden oldalról körülrajzol egy testet vagy testrészt, mint a Niobida-festő és egy későbbi peliké lovas amazonjának lábánál. 9 A vetett árnyéknak a budapesti skyphoson optikailag korrekt és festői eszközcikkel megoldott visszaadása már magában is a század utolsó tizedének jellegzetes darabjává emeli a vázaképet: ez az az évtized, amelyben az írott hagyomány szerint az «árnyékfestő» Apollodóros működött, az a görög festő, aki a színárnyalatok vegyítésével való árnyékolás felfedezője s mint ilyen, a valódi értelemben vett festészet egyik úttörője volt. 10 A századvég nagy festőinek az árnyékolás és a perspektivikus ábrázolás terén elért nagy eredményeiről tudósító írott hagyományt eddig is elsősorban a vázaképek illusztrálták és igazolták. 11 A budapesti skyphos fő jelentősége abban áll, hogy újabb, ritka érdekességű dokumentuma annak, ami Athénben a festészet történetének e sorsdöntő évtizedében végbement. 1 * SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY 8 R i c h t e r. G.M.A. — Hall, L. : Red-figured Athenian Vases in the Metropolitan Mus. of Art. New York, 1936. 152. tábla. 9 B u s c h o r, E. in : Furtwängler-Reichhold, Gr. Vasenmalerei. Text III. 128; vö. Rumpf, A. : Jdl 49, 1934. 8-12. 10 L. róla elsősorban Pf uh 1, E. : Jdl 25, 1910. 12 — 28 és uo. 27, 1912. 227 — 231 ; Rumpf, A. : MuZ 121 — 122. 11 Vö. elsősorban Rumpf, A. : JHS 67, 1947. 10 — 21 ; lia. : AJA 55, 1951. 1 —11 ; Bianchi Bandinelli, R. : Storicità dell'arte classiea. Firenze, 1950 2 . 45 — 62. 12 Schefol d, K. : Athen. Mitt. 59, 1934. 146, a Giudice-festő két pelikéjének A. oldalán ábrázolt képet vezeti vissza nagyfestészeti előképre. 8* 115
