Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 22. (Budapest 1963)
KATONA IMRE: Bruegel: Keresztelő János prédikációja
butum, mint pl. az alak hátát ékítő antalkereszt, helyesebben Tau és az övén függő tintásüveg és írószerszám, melyet Bruegel ugyanúgy ábrázolt, ahogyan azokat Ezekiel könyvében, annak Károli-féle fordításában olvashatjuk. A toll, tinta és Tau összefüggését ugyancsak Ezekiel mondatai teszik világossá, hiszen a gyolcsruhásra vár — Ezekiel szerint — az a feladat, hogy a toll és tinta segítségével mindazok homlokára felírja a hátán levő Tau-jelet, akik már megbánták bűneiket és érdemessé váltak a bűnbocsánatra. Bruegel Ezekiel leírásának azt a mozzanatát ábrázolja, amikor a gyolcsruhás a kapott isteni parancsnak megfelelően társaival együtt elindul, hogy a bűnösök kiirtását és a megtértek kivételezését, Tau-val való megjelölését elvégezze. Ha a gyolcsruhás férfi valóban Jeruzsálem elpusztítására kap isteni felhatalmazást — mint ezt Ezekiel tanúsítja — akkor nem lehet kétséges, hogy a képen a Münzer és hívei által megjósolt világvég — az új Jeruzsálem — bekövetkeztének már Dürernél is ábrázolt apokaliptikus eszméjével, ill. ennek sajátos ikonológiai megfogalmazásával állunk szemben. Ha Bruegel Keresztelőjét Joachim Patinier néhány évtizeddel előbb festett képével hasonlítjuk össze — ahol a Keresztelő a háttérbe, mintegy a semmibe, a közömbös tömegnek beszél — azonnal szembeötlik, hogy itt a prédikáló és a hallgatóság között lélektanilag kimutatható kontaktus van. Patinier képén a prédikációt hallgató tömeg lelki magatartás szerint nem differenciálódik, míg Bruegelnél a Keresztelő szavai különböző hatást váltanak ki a hallgatóság egyes alakjaiból, csoportjaiból. Bruegel félreérthetetlenül ábrázolja azt a különböző lelki magatartást, melyben a hallgatóság egyes csoportjainak, tagjainak a prédikációhoz való viszonya megnyilvánul. Míg Patinier Keresztelője — ahogy az evangélisták — általában beszél a világvégéről, Krisztus országa eljöveteléről, addig Bruegel erről konkrét és sajátos képet formál, bár ugyanakkor nála is megtalálhatók a középkori ikonográfia hagyományos attribútumai : a víz, a fatörzsek, a kutya stb., melyeket azonban az új mondanivalónak rendel alá. Bruegel e képe — hasonlóan a Keresztvivőhöz — nem csupán egy mozzanatot, hanem bonyolult cselekménysorozat időbeli egymásutániságát ábrázolja. A különböző cselekmények időbeliségének érzékeltetése készteti arra, hogy bonyolult szimbólum-rendszerrel dolgozzék. A kép szinte a drámához hasonlóan sűríti az eseményeket, összefoglalja, kompozícióba rendezi a bekövetkező eseményeket. A Keresztelő látszólag nem központi figurája a képnek, azonban az egész kompozíció az ő szavaira épül, szavai nyomán elevenedik meg az a meghatározott, sajátos világvégről szóló tanítás, mely Bruegelnél képi megfogalmazást nyer. Keresztelő János, aki az ó- és Újszövetség «fibulaja», összekötője, már a középkor eretnekmozgalmaiban is jelentős szerepet játszik. A patarének, illetve katharok dualisztikus tanításai szerint. Keresztelő János tulajdonképpen ördögi lény volt. aki csak kénytelenségből tett hitet Jézus mellett. 53 Az anabaptisták tanításaiban Keresztelő János azért küldetett, hogy «altala higgyen mindenki. Ő maga nem volt fény, de jött, hogy tanúságot tegyen a fényrol». Bruegel képén is ilyen szerepe van a Keresztelőnek. A művész vele mondatja el a maga vallási felfogását. Ezzel magyarázható, hogy miért nem a Keresztelőt állítja középpontba, hanem a prédikáció Kurze an Zeigung wie vil nedes Buch des alten vnd neüwen Testaments Capitel vnd in welchen teil vnd blat yedes Buchs anfang . . . 1536. —• Ezekiel idézett szövegeinek összevetésénél Froschauer bibliáján kívül Luther 1954-es kiadású stuttgarti bibliáját használtuk. A bibliaszövegeket lásd a függelékben. 53 K a r d o s T. : A huszita biblia keletkezése. A Magyar Tudományos Akadémia I. Osztályközleményei III./1 — 2. 156. — Steinmann, J. :* St. Jean-Baptiste et la spiritualité du désert, É. n. 51 —100.
