Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 22. (Budapest 1963)
KATONA IMRE: Bruegel: Keresztelő János prédikációja
beteljesülését és az abban szerepet játszó személyeket emeli ki. Ezért indokolt, hogy a néző figyelmét elsősorban a kép előterében levő ós a gyolcsruhás köré csoportosuló alakokra irányítja, akik közül nemcsak az emelkedik ki, aki a gyolcsruhás mellett van és vele beszélget, hanem azok is, akik közvetlenül előttük mennek. Egyikük, a kis madarász-gyerek, aki a katona mellett van — ugyanolyan szerepet játszik, mint azok, akik közvetlenül előttük mennek a Keresztelőhöz vivő úton. A csoport tehát összesen ugyanúgy hat személyből áll, mint Ezekiel idézett szövegében. E hat férfi-alak összetartozása első pillanatban szembetűnik. Hogy e személyek szerepe és jelentősége világossá váljék, hogy helyük a kép koncepciójában felismerhető legyen, Ezekiel próféciáit idézzük. ((Elközelgettek a városnak meglátogatásai, és mindenik kezében elvesztésre való fegyvere vagyon. Es imé, hat férfi jő vala a felső kapu utáról, mely néz északra, és mindenik kezébe vala az ő rontásra való szerszáma, és egy férjfi vala őközöttük, gyolcsban öltözve, és írószerszám vala oldalán ...» Neki mondja az Űr : «Menj által a város közepin Jeruzsálem közepin, és jegyezz egy Tau-betűt a férjfiaknak homlokokra, kik nyögnek, és bánattal kiáltanak mind ezekért az utálatosságokért, melyeket cselekszenek annak közepette.» Majd a többi fegyvereshez fordul az Úr : «Menjetek által a városon ő utánna, és vágjátok ; ne kedvezzen a ti szemetek, és ne könyörüljetek. Véneket, ifjakat és szüzeket, kicsinyeket és asszonyokat öljetek mind egy lábig : de azokra a férjfiakra, akiken a Tau-betű lészen, ne menjetek : és az én templomomtól kezdjétek el.» (Ezekiel, 9:4). Bruegel ábrázolása pontos egyezést mutat Ezekiel fenti szavaival. Sem Dániel sem Ezekiel leírása nem nyújtanak kellő alapot arra, hogy a gyolcsruhás és követőinek kilétét pontosan megállapíthassuk. Dánielnél a gyolcsruhás angyallal szerepel együtt, ami egyenesen arra utal, hogy nem angyallal, hanem valamiféle emberi alakot és ruhát öltött másvilági lénnyel állunk szemben, aki, bár feladata alapján a kerubokhoz áll legközelebb, de mint a próféta leírása bizonyítja, mégsem tekinthető annak. Dániel és Ezekiel XVI. századi fordítói és kommentátorai — elsősorban az anabaptista hithirdetők és bibliafordítók — sem láttak tisztán a gyolcsnihás és követői kérdésében. Innen ered, hogy Ezekielt interpretálva, Melchior Hofmann sem tudta egyértelműen és félreértés nélkül megnevezni, hogy az emberiség apokaliptikus pusztítását kik végzik el, angyalok-e, vagy csak egyszerűen természetfeletti lények. Hut pedig Ludwig Haetzer és Hans Denk 1527-es worms-i bibliafordításait tanulmányozva 51 egyenesen arra a következtetésre jutott Dániel és Ezekiel szövegeit értelmezve és aktualizálva, hogy a gyolcsruhás és követői isteni parancsot teljesítő közönséges evilági lények, emberek, ezért szerinte a hitetlenek kiirtására az isten még olyan, alapjaiban antikrisztus-hívő népet is utasíthat, mint a kereszténységet végpusztulással fenyegető török. Ezek, valamint a már említett attribútumok egyezősége alapján nem lehet kétséges, hogy Bruegel ugyanazokat a szereplőket ábrázolja, akiknek Jeruzsálem elpusztításában döntő szerepük van. A lenruha egyben szimbolikus jelentőségű is, hiszen akik bűneiket megbánták megtisztíttatnak, megfehéríttetnek, megfrissíttetnek (Dán. 12 : 10). Ez kitűnik Esaiás könyvéből is (1 : 16). Bruegelnél is — ugyanúgy, mint Ezékielnél — a pusztítók csoportja hat főből áll. Érkezésük iránya is 54 Ludwig Haetzer és Hans Denk Wormsban 1527-ben megjelent ó-testamontomi próféciáit használta fel Cristoffel Froschauer 1529-ben megjelent bibliájában, mely a további — köztük az idézett 1536-os kiadás alapjául szolgált, E bibliákat nevezik röviden «zürichi biblianak», mely nem a további kiadások helyét, hanem Froschauer zürichi nyomdájára utal, aki az első kiadásokat készítette. Menn. Encyk. II. 34. — II. 415 — 416.
