Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 22. (Budapest 1963)

FENYŐ IVÁN: Ismeretlen olasz rajzok a XV—XVIII. századból

3. A feldolgozatlan s eddig figyelemre nem méltatott rajzok rendezése és leltározása során

10 egy kék alapra rajzolt, szent püspököt ábrázoló la]) tizianói monumentalitása vonta magára figyelmünket (51. kép).

11 A lap összefüggését a prágai Narodni Galerie nagyszabású Sacra Conversazione-jé vei (52. kép) — mint a versora írt jegyzet mutatja — már felismerték, csak a rajzot tévesen ítélték meg, amennyiben a festmény baloldalán álló püspök másolatának vélték. Ennek a kedvezőtlen véleménynek azonban ez esetben is ellentmond a lap magas művészi színvonala és a mód, ahogyan a rajz a festményen kivitelezett alakhoz viszonyul. A prágai festményt a rajta található rövidített felirat alapján — DOM/CAM. MDXXV. — Domenico Campagnola művének tartották.

1- Berenson a festményt 1907-ben látta, cremonai eredetűnek vélte és feltételesen Giulio Cam pinák tulajdonította. — 1953-ban jelent meg a Paragone folyóiratban Mina Gregorinak Camillo Boccaccino művészetével foglalkozó kitűnő tanulmánya.

13 Igen nyomós érvekkel mutat rá, hogy a prágai oltárkép azonos Camillo Boccaccino (1501—1540) oltárképével. A festmény 1702. évi szabatos leírása már szerepel egy cremonai guidában s Cremona közelében a viadanai plébánián a festmény régi másolata látható. Ez az oltárkép egykor Cremonában a Sta Maria del Cistello templom legfőbb dísze s a város egyik legnevezetesebb művészeti emléke volt. A cistellói festményt már A. Venturi is említi, anélkül azonban, hogy azonosítaná a prágai képpel. A prágai festménnyel kapcsolatban Mina Gregori meggyőzően mutat rá a nagy parmai művészek és Pordenone bűvöletében alkotó, de mégis eredeti és kiváló Camillónak Tiziano hatása alatt álló ifjúkori munkásságára. (Megemlíti, hogy a prágai festmény kivételes művészi színvonala egyik gyors ítéletű olasz kollégáját arra ragadta el, hogy a kép alkotójában Tizianót lássa.) Budapesti rajzunkból talán még áthatóbban árad a tizianói művészet benyomása, mint a festményből, amely mozgalmasságában inkább a korai lombard barokk előfutárának tűnik. A budapesti lap új fényt vet Camillo Boccaccino művészetére, akinek eddig olyan rajzai voltak ismeretesek, amelyekre Correggio, Parmigianino, Pordenone befolyása nyomta rá bélyegét s rajzait nem egyszer cserélték fel ezeknek a mestereknek a lapjaival. Példák Camillo rajzai az oxfordi Ashmolean múzeumban, a Louvreban, továbbá a varsói múzeum Bonola kódexében, amely rajzokon — akárcsak festményein — már a korai lombard seicentisták (elsősorban Giulio Cesare Procaccini) előfutáraként hat a művész.

14 4. A parmigianinói művészet nagyszerű továbbfejlesztőjének Francesco Primaticciónak (1504 v. 1505—1570 v. 1571) egy igen jellemző alkotását publikáljuk következő rajzként (54. kép). Témája « Phaeton kéri Apollótól, hogy a Napisten 10 Kronologikus sorrendben haladva az ismeretlen s legutóbb azonosított legfontosabb olasz rajzok ismertetésénél itt a Parmigianino rajzok következnének. Hivatkozunk egyrészt A. É. Popham cikkére a Bulletin 19. számában, másrészt megemlítjük, hogy e sorok írója most készíti elő egy sor újabb, eddig ismeretlen budapesti Parmigianino rajz publikálását. P o p h a m, A. E. : Dessins du Parmesan au Musée des Beaux-Arts de Budapest. Bulletin du Musée National Hongrois des Beaux-Arts n» 19, 1961. 43. 11 Ltsz. 58.213.

K. Fekete és fehér kréta, kék papiroson. 375x220 mm. A Delhaes gyűjteményből. 12 Katalog der Gemälde-Galerie im Künstlerhaus Kudolphinum. Prag, 1889. 138. sz. — Venturi, A. : Storia . . . IX. Parte III, 345. kép. 13 G r e g O r i, M. : Traccia per Camillo Boccaccino. Paragone 27, 1953. 3. 14 Parker, K. T. Old Master Drawings. XII. 1938. 51. old., 55. kép. - Poph a m, A. E. : Correggio's Drawings. London, 1957. 133. old., 68. kép. — M r o z i n s k a, M. : I Disegni del Codico Bonola del Museo di Varsavia. Catalogo clella Mostra. Venezia, 1959. 33. old. és pag. del Codiee 1. sz. (recto és verso). 12 Bulletin 22 177