Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 22. (Budapest 1963)
FENYŐ IVÁN: Ismeretlen olasz rajzok a XV—XVIII. századból
A budapesti rajz kvalitása magasan felette áll a három említett másolatnak és nem kétséges, hogy Credinek a festményhez készült, eddig ismeretlen tanulmánya. Rajzunk majdnem minden részletében megegyezik a festménnyel (akárcsak a londoni rajz), de a fejtípus eltér a festményen szereplő Szent Julián fejtípusától. A budapesti rajzon a modell individuális vonásai ismerhetők még fel, az arckifejezés nem öltötte még magára a Credi festmények eszményített vonásait. A londoni rajzon azonban, amely inkább a festmény után készülhetett s nem a budapesti lap másolata, már a festmény idealizált fejtípusa jelenik meg. — Említenünk kell végül, hogy a budapesti lap rajzmodora, különösen a fejek rajza igen rokon az Uffizi két ruhátlan férfialakot ábrázoló lapjával. Ezt a rajzot Berenson elfogadja Credi rajzának, de Degenhart Credi egyik tanítványának, Cianfanininek tulajdonítja. 6 Még ha ez az utóbbi vélemény is lenne a helyes, s ha a firenzei la]) valóban csak a tanítvány műve. — ez sem szólhat a Szépművészeti Múzeum Szent Julián rajzánál Credi szerzősége ellen, amely lap, ismételjük, stílusában, kvalitásában is méltó a mester többi, hitelesnek elfogadott rajzához. Helyes értékelése örvendetes és jelentős gazdagodása a budapesti rajzgyűjtemény számra nézve csekély, de művészi jelentőség tekintetében annál fontosabb korai olasz rajzanyagának. 2. A firenzei quattrocentót képviseli a budapesti gyűjteményben egy ruhátlan ifjút ábrázoló további rajz is, ha nem is annyira előkelő művészi színvonalon, mint Lorenzo di Credi Szent Julián ábrázolása (50. kép). A lap a Grahl gyűjteményből származik, s e gyűjtemény fényképkiadványában szerepel. 7 Antonio Pollajuolo rajzművészetének erős hatását tükrözi, ha barokkosán hajlékony, lágy vonalaival eltér is a nagy firenzei művész szinte rideg, elnagyoló, rendkívül erőteljes vonalvezetésétől. A kontúrok mentén látható átnyomás vonalai arra engednek következtetni, hogy rajzunk egy másik lapról mechanikus eljárással készült, bár az is elképzehető lenne, hogy ez az rajz, amelyről az átpauzálás készült. Ez utóbbi feltevésnek azonban az mond ellent, hogy az ifjú alakjától jobbra egy másik alaknak a papírba mélyített körvonalai is megfigyelhetők. E második szereplő alig vehető ki, mert csak az átnyomás látszik, s körvonalai nincsenek kirajzolva. Kivételt képez az alaknak halvány vonalakkal megrajzolt keze, amellyel az ifjú a maga mögött tartott drapéria egyik szegélyét fogja. A művésznek ez az átnyomást alkalmazó eljárása tehát világosan elárulja, hogy rajzunk másolat, de valószínűleg magának a művésznek átvitele egyik papírlapról a másikra. A rajzbeli értékek minden esetre erre a feltevésre engednek következtetni. Alkotója valószínűleg a Pollajuolónál fiatalabb generációhoz tartozik, inkább Cristofano Robetta kortársa s Pollajuolo uralkodó befolyása mellett olyan művészek is hatottak rá, mint pl. Botticelli és Filippino Lippi. Stílusában annyira közel áll a new yorki Morgan Library rajzgyűjteményének íjat húzó ifjújához, hogy a budapesti rajzot hajlandók vagyunk ugyanazon kéz művének tulajdonítani. 8 A rajz stílusa a torinói Biblioteca Reale híres Héraklész és Cacus rajzával is rokon, amelyet Berenson és Aldo Bertini Pollajiiolo iskolájából származónak tart, míg Luigi Grassi a lapot Antonio sajátkezű műveként publikálta. 0 6 Berenson, IL : i. m. 690. sz., 153. kép. — Degenhart, B. : i. m. 143. old.. 38. kép. 7 Ltsz. 2004. Toll, világosbarna lavírozás. 203x 137 mm. 1895. évi vásárlás. Grahl'sche Sammlung. 99. sz. — Szerző és évszám nélkül : mint Maso Finiguerra műve. 8 Berenson, B. : i. m. 1947 c. — Reprodukálva : A Selection from the Collection of Drawings by the Old Masters formed by C. Fairfax Murray. London, 1905. 4. kép. s Berenson, B. : i. m. 1951. sz. — Bert in i, A. : I Disegni Italiani della Biblioteca Reale di Torino. Roma, 1958. — G r a s s i, L. : Il Disegno Italiano dal Trecento al Seicento. Roma, J956.
