Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 22. (Budapest 1963)
KATONA IMRE: Bruegel: Keresztelő János prédikációja
önként vállalt bűnbánat, vezeklés, külső és belső szenvedés állapotában, tehát a gótikára jellemző módon ábrázolja őket. Bruegel alakjait valójában a vallási mezben jelentkező társadalmi problémák mozgatják. Egyesek indokolatlanul profanizálják alakjait és így vezetik le művészetének reneszánsz jellegét. Bruegel realizmusát azonban csak úgy közelíthetjük meg, ha feltárjuk az általa vallott és műveiben kifejeződő vallásos eszmék, valamint kora társadalmi-történeti valósága között az összefüggéseket. Erre a kapcsolatra fényt derít a kép előterébe állított, tenyeréből cigánnyal jósoltató Thomas Armenteros alakja is. Granvella félreállítása után (1564) Thomas Armenteros lett pármai Margit, a németalföldi helytartónő tanácsosa, egyike azoknak a politikusoknak, akik a zsarnok hatalmat s az idegen befolyást személyesítették meg Németalföldön. Bruegel gyűlöletét és megvetését fejezi ki iránta, amikor úgy ábrázolja, hogy a Keresztelőtől elfordulva, a cigány jóslatára figyel, mintegy tőle akarván megtudni jövőjét. Érthető, hogy a XVII. század elején — tehát a szabadságharc leverését követő időszakban — készült másolatok egyrészéről tendenciózusan elhagyták ezt az eredeti képen jelentős helyen ábrázolt figurát. 7 , 8 A kép készítésének ideje 1566, a németalföldi szabadságküzdelmek első fordulójának egyik legkritikusabb éve. Ez év nyarán úgy tűnt, hogy az ellenállás vezérének, Orániai Vilmosnak végre sikerül a nemesség ingadozó rétegeit megnyernie és széles tömegeket mozgósítania az egységes cselekvésre. A szegény, elsősorban jobbágy és plebejus rétegeket mozgósító kálvinista prédikátorok türelmetlensége azonban nem tette lehetővé az erők egyesítését, a közös ellenség elleni egységes fellépést. Az egyes osztályok és rétegek egymáshoz való közeledését és társadalmi cselekvését bénították a kálvinizmus predesztinációról szóló tanításai. Ezzel szemben a Zwingli és Kálvin tanításainak ellenhatásaként létrejött anabaptizmus kezdettől lehetővé tette a társadalmi mozgást, hirdette, hogy a jók és rosszak ellentéte nem antagonisztikus, mert a végítélet eljöveteléig mindenkinek módjában áll megtérnie ; kivéve egy egészen szűk réteget, az úgynevezett megtévesztőket, a papokat. Ezáltal az osztályok és a rétegek egymáshoz való közeledésének olyan normáját állította fel, amely mindenki számára elérhető, a bűnbánat és hitbeli meggyőződés révén. E szerint a jelenleg egymás ellen harcoló osztályok és rétegek közötti egység létrehozásához csak türelemre, időre és kitartó agitációra van szükség. E tanítások bár utópisztikusak voltak, mert feltételeztek bizonyos vallási egységet a társadalmi osztálykeretek felett, a németalföldi szabadságharc idejében mégis pozitív politikai hatást eredményezhettek, hiszen a szabadságharcban a fő kérdés a függetlenségért való harc, a közös ellenséggel szembeni egységes fellépés volt. Ezzel vált különösen időszerűvé az anabaptizmus ebben az időben és ezzel magyarázható, hogy vonzereje erősen megnövekedett. Különösen az anabaptizmus legradikálisabb irányzata, a melchioritizmus tört előre, mely az elmondottakon túl a társadalmi valóság megváltozását is ígérte. A Keresztelő János prédikációja a németalföldi szabadságharc körülményei közt különösen agitatív hatású volt, Bruegel Keresztelője hívja az embereket, a társadalom minden rendű, rangú és nemzetiségű tagját, hogy álljanak a jók táborába, tegyenek vallást bűneikről és térjenek meg. Noha Bruegel elsősorban kora és országa problémáiról szól, mondanivalója mégis általánosabb érvényű, szavát mindenhol megértik, ahol a protestantizmus predesztinációs tanításai éket vernek a különböző osztályok, rétegek és nemzetiségek közé, s nehezítik a nemzeti erők összefogását, egységes fellépését a szükséges történelmi helyzetekben. E tanítások iránti fogékonyság máshol is meglelhető, ahol a nemzeti egység problémája, mint aktuális történelmi kérdés 78 A u n e r, M, : i. m. 116.
