Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 22. (Budapest 1963)
KATONA IMRE: Bruegel: Keresztelő János prédikációja
hallgatják a prédikálok Ismeretes, hogy az anabaptista tanítások szembeállítják a «valasztottakat» és az «elvetetteket». A «valasztottak» képesek a közösségben feloldódni, lemondani egyéni érdekeikről a közösség javára, hogy az «igazi ész» útjából minden akadályt elhárítsanak. Ezek a hívők. Az «elvetettek» között két kategória van : a tévelygők, megtévesztettek és a megtévesztők. A megtévesztettek — tévelygők —• megmenthetők, ha bűneiket töredelmesen megvallják. A megtévesztők : a papok és szerzetesek, akik kinyilatkoztatás helyett a Könyvekre támaszkodnak, és tudatosan tartják sötétségben a népet. Ezek menthetetlenül «karhozottak» és már nem üdvözülhetnek. 58 Ez a münzeri tanítás az anabaptizmus különböző irányzataiban később is fennmarad. A Magyarországra sodródó Hutterita-anabaptisták 1622-es rendtartása is tartalmaz e felfogásra vonatkozó utalásokat. A két barát a prédikációra figyelő emberek között áll. A kép koncepciójának és az anabaptista tanoknak teljesen ellentmondó lenne ezekben és a mellettük állókban egyszerű papokat, barátokat látni. Annál is inkább, mert a megtértek dombja mellett állnak és érzelmileg a megtértekhez kapcsolódnak. A Keresztelő körül és a kép közepén történő eseményekben megjelenésükkel és áhítatos figyelmükkel vesznek részt. Fejüket a mellettük állókhoz hasonlóan lehajtják. Velük együtt nyolc alakból áll ez a csoport. Verheyden a brüsszeli mártírokról írt tanulmányában 8—10 anabaptista kivégzéséről tesz említést, 59 míg a Mennonita Encyklopédia Brüsszelről szóló fejezete pontosan nyolc kivégzett anabaptistáról emlékezik meg. 60 Feltehető, hogy Bruegel itt a Brüsszelben kivégzett anabaptista mártírokat örökíti meg, akik közül kiemelkedik a két brüsszeli barát : János és Henrik. 01 Mindketten ágostonrendiek voltak. Bár eredetileg az ágostonosok fekete ruhát viseltek, hátul hegyesen végződő csuklyával és bőrövvel, ahol azonban a Domonkos-rend ismeretlen —, mint ahogy ezidőben Brüsszelben is — ott öltözetük fehér ruhából és skapuláréból állt. A két barát anabaptista hite miatt szenvedett mártírhalált 1523ban, és őket az anabaptizmus legtöbb irányzata elfogadta mártírjainak, 62 — a mennoniták ugyanúgy, mint a melchioriták. Ugyancsak magyarázatra szorul az anapabtista koncepció szempontjából a törökök képen való szerepeltetése is. A török ábrázolása meglehetősen szokatlan ebben a témakörben. Kivételt képez e tekintetben Esaiás Van de Velde (1590? — 1030) 1618-ban festett, a Lucchesi-gyűjteményből a mannheimi Galériába került Keresztelő János prédikációja című képe, melyen szintén megtalálhatók a törökök, ebben azonban már Bruegel hatása érvényesül. A törökök szerepeltetése Bruegelnél nemcsak az anabaptista koncepcióval, hanem kora társadalmi, történeti problémáival is összefügg. Flandriában, a XVI. század első felében az állami politika központosításával jelentős ipari és kereskedelmi centrumok alakultak ki. Ezzel egyidejűleg kifejlődött a hajózás és a tengeri kereskedelem is, mely Hollandiát és Belgiumot tengeri nagyhatalommá tette egy századra. A század 20-as, 30-as éveiben kezdett megváltozni a parasztlakosság jogi és szociális helyzete is. A szabadbérlők száma hihetetlen mértékben megnövekedett, de a földesúrral való patriarchális viszony változatlanul megmaradt. Ezt a felemás, ellentmondásos állapotot tükrözi Bruegel Parasztlakoda38 Szmirin, M. M. : i. m. 77. 39 Verheyden, A. L. E. : An Introduction to the History of the Mennonites in Flanders. Mennonite Quarterly Review Goshen, 1947. 6. — B r a e k m a n, P. : A propos des Anabaptistes bruxellois. Cahiers Bruxellois III, 1958. 148 —149. 60 Menn. Encyk. I. 454 — 455. — B r a e k m a n, P. : i. m. 149. 61 Die Geschichtsbücher der Wiedertäufer, 12 —14. 62 Uo.
