Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 22. (Budapest 1963)
KATONA IMRE: Bruegel: Keresztelő János prédikációja
Lenin szerint a parasztháború jelentősége és ebben Münzer szerepe elsősorban abban áll, hogy vezetésével itt léptek fel először az európai polgári forradalom jelentős erői. 23 A münzeri eszmék a münsteri katasztrófa után sem vesztik el bázisukat és az anabaptizmus egyes tanításaiban továbbélnek. Ha nyíltan nem is jelentkeztek ezek a tanítások, az anabaptizmus egyes irányzatai (hutiánusok, melchioriták, stb.) továbbra is megőrzik társadalmi forradalmiságukat. Az anabaptizmus lényegével ellenkeznek azok az állítások, melyek szerint az anabaptista irányzatoknak a későbbiek során nincs kapcsolatuk a münzeri eszmékkel és pusztán spirituális forradalmat képviselnek, hirdetnek. Ezekben a felfogásokban — közvetve, vagy közvetlenül — még mindig a polgári történetírás forradalomellenes felfogása érződik. Münzer alapvetően új és forradalmi társadalomfelfogásának megértéséhez Luther és Melanchton állásfoglalásaiból kell kiindulnunk. Luther szerint két rend létezik : a szellemi és a világi. A világi rendet alapvetően meghatározza, hogy az emberek többsége nem keresztény. Ezért van szükség a külső rendre, melyet az államhatalom hoz létre és tart fenn. Ez az általános külső hatalom Luther szerint nem lehet keresztény, de mégis az emberi együttélés alapja. E rend normái alkotják a «természetjogot», mely a társadalom belső rendjét és konszolidációját biztosítja. Enélkül a társadalom rendezettsége megszűnne, és senki sem biztosíthatná nyugodtan a maga életfeltételeit. Luther szerint minden «természetjog» elleni támadás az élet alapjainak aláaknázását, a keresztények létének lehetőségeit rendítené meg. Ezzel szemben Münzer elvetette a két rend lutheri eszméjét és azt állította, hogy az egész reális világon csak a tökéletesség uralkodhat. Nincs és nem is lehet külön világi rend, mely a nem-kei esztényeket fogná össze, mert az evangéliumot mint minden rend alapját és előfeltételét — nem lehet a belső érzelem és erkölcsi magatartás szerint kategorizálni, mint ahogy az embereket sem, akik ennek alapján cselekednek, élnek. Münzer szerint csak egyféle rend van : a biblia rendje, mely a túlvilághoz hasonlóan a földi életre is egyforma érvényű. Ennek megfelelően Münzer arra törekedett, hogy az evangéliumból vezesse le tevékenységének programját és ebből merítse jelszavait, mely az emberek, a tömegek aktivizálásához, mozgósításához szükséges. Münzer és hívei fanatikusan hittek a bibliában megjósolt világfordulat eljövetelében ugyanúgy, mint egy évszázaddal korábban a táboriták, vagy még előbb Joachim de Floris (1132—1202) és követői. Ugyancsak a táborita tanokra vezethető vissza az a münzeri tanítás is, mely szerint Isten az istentelenek könyörtelen, fegyveres kiirtását parancsolja. A táboritákhoz hasonlóan Münzer is mindenkit kényszeríteni akart arra, hogy a mozgalomhoz csatlakozzék. Münzernél azonban világosabban kirajzolódik az újkor képe és távolról sem olyan kirekesztő, szektás elképzelésű az, mint a táboritáknál, akik szerint a híveknek az új korszakban nem kell adót fizetniük, mivel megszűnnek a világi hatóságok. A könyvbiblia helyébe a szívbe írott törvények lépnek és nem az ember tanítja az embert, hanem Isten tanít mindenkit, A táboriták felfogásával szemben Münzer azt tanította, hogy Isten országának kialakítása elképzelhetetlen az emberek, a hívek aktív közreműködése nélkül. Míg az anabaptizmus egyes irányzatai — főleg az emberek, a hívek közreműködését illetően - különböznek Münzer tanításaitól, Münzer és Leydeni János hívei a melchioriták megmaradtak — ha nem is maradéktalanul —- Münzer elképzelései mellett. 23 Szmirin, M. M. : Münzer Tamás népi reformációja. Budapest, 1954. 34 és más részek felhasználásával. — B u c s a y M. : Münzer Tamás teológiája és a német parasztháború (Megjegyzések M. M. Szmirin : «Münzer Tamás népi reformációja és a nagy parasztháborúi) c. művéhez. Egyháztörténet 1958. 2 — 3. füzet, 97—137.
