Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 22. (Budapest 1963)
CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Néhány hellenisztikus terrakotta-fej
kiemelkedőbb athéni stratégosának, Phokionnak 15 szobrával (Plut. Phok. 38. I) 14 való azonosítás. Ezt a másolatok körében eddig hiába keresett szobrot Phokion megöletése után, kb. 317—316-ban állították fel Athénben. Keletkezésének ideje jól összeegyeztethető a budapesti fejecske stílusával, amely alkalmas lehet arra, hogy az aggkorában tragikus körülmények között elhunyt, szigorú erkölcsű és komor méltóságú államférfi jellemét 15 érzékeltesse. Nem hallgathatjuk el azonban e csábító feitevés ellen szóló nyomós érveket. P. Arndtnak azt az adatát, hogy a fejecske Kisázsiából származik, nemcsak kéziratos feljegyzéseinek megbízhatósága támasztja alá, hanem a terrakotta anyaga is, amely ugyan első pillantásra közel áll a narancsszínű attikai agyaghoz, de közelebbről megvizsgálva annál sötétebb és szürkésebb tónusúnak mutatkozik. Márpedig csak igen kevéssé valószínű, hogy Phokion szobrának miniatűr-változatát valamely kisázsiai műhelyben készítették volna. Ha az agyag attikai voltát be lehetne bizonyítani, úgy a darab exportját kellene feltételeznünk, ami ugyan nem kizárt, de mégis túlságosan bizonytalan feltevés lenne. Nehézséget okoz a terrakotta-fejecske sisaktaréja is, amely a fennmaradt részlet és a törésfelület tanúsága szerint eléggé nagyméretű volt, és hangsúlyos helyet kapott a darab eredeti összképében. A stratégos-fejek hagyományos sisakjain azonban — legalábbis a márvány másolatok tanúsága szerint •— úgylátszik nem szerepelt sisaktaréj. Ha ezt a nehézséget azzal hidaljuk át, hogy a rómaikori márvány-másolatok készítői technikai okokból hagyták cl a sisakdíszt, akkor csak a kisázsiai származás problémája megoldatlan, ami azonban önmagában is elegendő ahhoz, hogy a darab meghatározását a stratégos-portrék körén kívül is megkíséreljük. A kisázsiai eredetet, a Lysippos hatására valló vonásokat és a sisak-viseletet figyelembe véve a budapesti fejecske elhelyezésére leginkább a korahellénisztikus szobrászatnak az a csoportja kínálkozik, amelynek emlékeit már az új kisázsiai műhelyekben készítették, tárgykörét pedig a görög hősmonda, különösen a homérosi eposzok nevezetes jeleneteiből választották. 1 " Ezek között a késői másolatokból és ábrázolásokból részben rekonstrukálható szobrok és szoborcsoportok között igen jól megfér a budapesti fejecske arckifejezésének heroikus jellege és az ebben az időben már régiségszámba menő sisakja. Magától adódik e kör legkiemelkedőbb és legkorábbinak tartott alkotásával, a Menelaos-Patroklos csoporttal 17 való azonosítás lehetőségének kérdése. A terrakotta-fej impozáns férfiassága, tekintetének energiája, és dús szakálla — amit ebben az időben már csak a filozófusok és más szellemi foglalkozásúak, de nem államférfiak viseltek —, látszólag közel áll a Menelaos-alak fejéhez. Közelebbről vizsgálva azonban azt találjuk, hogy a terrakotta fejecske tartása, bár a nyak töredékének alapján kissé felfelé irányulhatott, nélkülözi a PasquinoCsoport főalakjára jellemző energikus oldalirányú mozdulatot. Még ha a Menelaosalak sisakjának eltérő formáját és gazdag domborművű díszítését a terrakotta mesterének szempontjából mellékes részletnek minősítjük is, akkor sem hallgathatunk 13 L e n s c h a u, Th. : Phokion. RE XX (1941) 458 skk. 14 Bernoulli ,J.J. : i. m. II. 57 skk ; L a u r e n z i, L. : i. m. 72, 96. 15 L e n s c h a u, Th. : i. m. 472 k. 10 Legutóbb : Bieber, M. : i. m. 78 skk. — A hellenisztikus szobrászat e tárgykörből vett témát bemutató elveszett alkotásainak nagy számára vallanak a későbbi kisbronz-variánsok : Re in ach, S. : Rép. Stat. II. 180, 3—4 ; 181,1; 183,6; III. 55, 6 ; IV. 106, 4—6 stb. — A témakör megjelenése a nagyszobrászatban bizonyára összefügg az epikus költemények papiruszdllusztrációinak kialakulásával. Ezekről : VV eitzmann, K. : Ancient Book Illumination. Cambridge, Mass., 1959. 31 skk. 17 Alapvető : S c h w e i t z e r, B. : Das Original der sogenannten Pasquino-Gruppe. Abh. Phil.-IIist, Kl. d. Sachs. Ak. d. Wins. XLIII, 4. 1936 ; ua. : Die Antike XIV. 1938. 43 skk.
