Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 21. (Budapest 1962)
BALOGH JOLÁN: Német fametszet a XV. századból
leges mintaképe. A schongaueri motívumok mellett azonban az E. S. mester hatása is megmutatkozik János apostol alakjában, mely lépésében, mozdulatában, testtartásában, gesztusaiban a mester egyik rézmetszetének (Keresztrefeszítés — Lehrs 31.) Evangélista Jánosát (33. kép) ismétli meg. Egészen más forrásokból merített a mücheni búcsúlevél rajzolója. A keresztrefeszítés széteső kompozíciója különféle eredetű motívumok lazán összefogott egyvelege. A megfeszített Krisztus alakja a londoni, illetve a budapesti búcsúlevél feszületére emlékeztet, de rajza emezekénél jóval gyengébb. A kereszt tövében elhelyezett csoport, az összeroskadó Máriát támogató János apostol, Roger van der Weyden kompozíciójának (Keresztrefeszítés. Bécs, Kunsthistorisches Museum 7 — 34. kép), illetve az ennek nyomán készült változatoknak 8 az ismeretét tételezi fel Mária drapériája a szélesen elrendezett gazdag redőkkel és kiváltképpen János apostol lobogó köpenye világosan utal Roger van der Weyden motívumaira, jóllehet az átvétel csak közvetett lehetett valamilyen festmény- vagy metszetváltozat segítségével. A három búcsúlevél mindazonáltal szorosan összefügg egymással. A londoni és a budapesti metszet a Keresztrefeszítés azonos kompozíciójában, az azonos méretekben és az INRI felirat betűtípusaiban kapcsolódnak egymáshoz. A budapesti és a müncheni búcsúlevél pedig a metszetlap beosztásában és a xylographikus német szöveg azonosságában mutatnak rokonvonásokat. Valószínűleg egy műhelyben készültek, de nem egyszerre, hanem kissé huzamosabb idő során, talán néhány éven belül. Az első kétségtelenül a londoni metszet volt, ezt hamarosan követte a budapesti búcsúlevél, míg a jóval erőtlenebb müncheni egy-két évvel később készülhetett. A British Museum ősnyomtatvány-katalógusa (1912) és Albert Schramm (1923) a londoni búcsúlevelet Konrad Dinckmut, jeles ulmi nyomdász műhelyéből származtatják. Ha ez a feltevés helyes, akkor ebből nyilván következik, hogy a másik két metszet is a Dinckmut-nyomda terméke. Ezt ugyan a betűtípusokkal 9 nem lehet igazolni, mert hiszen a londoni búcsúlevél szövege nyomtatott betűkkel készült, a másik kettő ellenben xylographikus módon. De ha meggondoljuk, hogy egyrészt a budapesti és a müncheni búcsúlevél dialektusa Ulmra utal, lapbeosztásuk a nyomtatott könyvek tipográfiáját követi, s feltehetőleg sajtón készültek, másrészt pedig Konrad Dinckmut nyomdája épp a fametszetekkel illusztrált kiadványokról 10 volt nevezetes, a londoni búcsúlevél, a budapesti prototípusa, meg onnan került ki, akkor feltevésünk legalábbis nagyon valószínűnek látszik. Schramm a londoni metszetet Dinckmut 1483-as kiadványaival kapcsolja össze. A budapesti búcsúlevél tehát kevéssel utóbb, 1483—1484 körül készülhetett Konrad Dinckmut ulmi nyomdájában. BALOGH JOLÁN 7 Roger van der Weyden : Keresztrefeszítés. Bécs, Kunsthistorisches Museum. (F r i e d 1 ä n d e r, M. J. : Altniederländische Malerei. IL Berlin, 1924. X. t.) Ugyancsak Roger van der Weydentől : Keresztrefeszítés, a turini oltár középső része (Friedländer, M. J. : i. m. XIV. 1937. VIL t.). 8 Roger van der Weydentől festett Ev. Szt. János és Mária csoport változatai : Dierick Bouts: Keresztlevétel, Valencia (Friedländer, M. J. : i. m. IL Berlin, 1925. V. t.) ; Gerard David : Keresztrefeszítés, Philadelphia (F r i e d 1 ä n d e r, M. J. : i. m. VI. 1928. LXXXV. t.). 9 Dinckmut betűtípusairól : H a e b 1 e r, K. : Typenrepertorium der Wiegendrucke. Abt. 1. Halle, 1905. 108. ; Catalogue of Books Printed in the XVth Century Now in the British Museum. II. rész. London, 1912. L. t. ; S c h r a m m, A. : i. m. 1, 2, 5, 6, 22, 23, 30, 56, 91 — 100, 102-103, 106 — 107. t. 10 Dinckmut fametszetes kiadványainak jegyzéke : S c h r a m m, A. : i. m. 18—19. 9* 131
