Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 21. (Budapest 1962)
PUPPI, LIONELLO: Angelo Zotto és néhány padovai freskó a XV. századból
felbontja a szerződést, mert észreveszi — ahogy 1465. augusztus 21-én megjegyzi Squarcionénak július 27-i megidézésére —, hogy « in la sua botega ... ha facto de moite cosse de sua man . . . (et) el dicto Francesco a convertio in suo uso ne non ha maj insegna », mert képtelen tanítani. 10 Azt, hogy Angelo del fu Silvestro és Angelo Zotto ugyanaz a személy, még az a körülmény is bizonyítani látszik, hogy tudjuk, hogy a másik Angelo nevű mester, aki ugyancsak Padovában dolgozik a XV. század második felében, a már említett de Linaroli, 1483. október 13-án iratkozott be a « fraglia dei pittori»-ba 11 és ugyanazon a napon, kitűnő fizetéssel, belépett Pietro da Milano műhelyébe. 12 1472. május 18-án Angelo Zotto megbízást kap a padovai S. Antonio templom Gattamelata kápolnája freskóinak folytatására, amelyek kivitelezése Matteo del Pozzo halála miatt abbamaradt, és amelyre a megrendelést az említett del Pozzo, Pietro Calzettával együtt, három évvel azelőtt kapta. Ebből az alkalomból a következő jellemzést olvashatjuk a festőről : « industria, sufficientia et conditione magistri Angeli de Padua pictoris». 13 Angelo azonban sohasem kezdi el a megrendelt munkát, mert Jacopo da Montagnana közbelépése következtében — aki magának szeretné a megbízást —, bár nem vitatják Angelo művészi képességeit, egy komplikált jogi vita kezdődik, amely 1473. május 19-én ér véget, amikor is azt javasolják, hogy « debeant facere unum sanctum videlicet pingere ambo unum sanctum », 14 amit mind Jacopo, mind Angelo elfogadnak. Nem ismerjük a végső ítéletet, de a Szt. Antal templom számadásaiban ezentúl is csak Jacopo neve szerepel, ami azt bizonyítja, hogy őt részesítették előnyben. 15 A képek sem maradtak fenn, a Gattamelata kápolna 1.651. évi átalakításakor elpusztultak, Michiel azonban még látta őket és megjegyezte, hogy « el San Paulo nel pillastro terzo a man dextra fu di mano di Agnolo Zotto Padoano ignobile pittore». 18 Nehéz megállapítani, hogy vajon a «m. Angelo depentor», aki 1472-ben a padovai püsjoöki palotában dolgozott 17 azonos-e az általunk tárgyalt festővel, de valószínűnek látszik. Ezzel szemben — bár nem tartozik ide — határozottan vissza kell utasítanunk a Gonzati által javasolt és Malaguzzi Valeritől 18 elfogadott magyarázatát Scardeone egyik félreértett bekezdésének, amely szerint a padovai «Salone» 1420-ban tűz következtében elpusztult ábrázolásai « nunc rursum . .. per Zotum insignem pictorem restitutae visuntur». 19 Gonzati szerint ugyanis «Zotum» alatt nem érthető régiesen Giotto, hanem Zotto : Angelo vezetékneve. Valóban azonban már Giovanni da Nono 10 R i g o n i, E. : Nuovi document! sul Mantegna. Atti del R. Istituto veneto di S. L. A. 1928. 1167 — 1168 és 1180. L. F i o c c o, G. ismertetését : Sulle relazioni tra la Toscana e il Veneto nei secoli XV e XVI. Rivista d'Arte, 1929. 147—148. 11 U r z i, M. : i. m. 218. 12 Lazzarini, V. — Moschetti, A. : i. m. 101 — 102. 13 G o n z a t i, B. : La Basilica di S. Antonio descritta ed illustrata. Padova, 1852. II. 58. old., 2. sz. 14 Lazzarini, V. — Moschetti, A. : i. m. 109— 110 ; M o s c h e 11 i, A. : Di Jacopo da Montagnana e délie opère sue. Bollettino del Museo Civico cü Padova. 1927 — 1928. 169—171 és 204-207. 15 M o s c h e 11 i, A. : Di Jacopo da Montagnana . . . 170. 16 Der Anonimo Morelliano (Marcantoni Michiels Nbtizia d'opere del disegno). Ed. Frimmel. Wien, 1896. 8. 17 Z a n o c c o, R. : II Palazzo Vescovile nella storia e nelParte. Bollettino diocesano di Padova. 1928. 183. 18 G o n z a t i, B. : La Basilica diS. Antonio ... 58. old., 3. sz. ; M a 1 a g u z z i— Valeri, F. in Thieme — Becker : Künstlerlexikon I. Leipzig, 1907. 103. 19 S c a r d e o n e, B. : De antiquitate urbis Patavii. Basilea, 1560. 202.
