Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 21. (Budapest 1962)
PUPPI, LIONELLO: Angelo Zotto és néhány padovai freskó a XV. századból
Giottónak, «Zotho summo pictore», tulajdonította a «Salone» díszítéseit. 20 Ha itt nem is foglalkozhatunk bővebben ezzel a problémával, amely távol esik attól, amelynek megoldását magunk elé tűztük, mégis úgy érezzük, fontos kiemelnünk, hogy Scardeone a művészettörténet őskorában súlyos tévedésbe esett. Michèle Savonarola « Commentariolus de laudibus Patavii »-jában azt írja, hogy 1440-ben már nagyon előrehaladott volt a «Salone» restaurálása, míg Michiel megjegyzi, hogy «La sala del Podestà fu dipinta segondo il Campagnola, da Zuan Miretto Padoan parte, e parte da un Ferrarese». 21 Az Angelo Zottóra vonatkozó írásbeli adatok kiegészíthetők még a már említett S. Giustina-beli 1489. október 3-án kelt megállapodással és egy ugyanaz óv november 5-i keltezésű másik szerződéssel, amelyben a festő kötelezi magát, hogy a S. Giustina Chiostro della Foresteria-jának díszítését befejezi. 22 Valószínű azonban, hogy a festő nem sokkal ezután, a 90-es évek legelején meghalt. Sajnos, nagyon kevés az említett írásbeli adatokban a konkrét művekre való hivatkozás, ezért mielőtt elkezdenénk a mester stílusának rekonstruálását — mely sajnos csak egy töredékes műből indulhat ki —, fontos, hogy szem előtt tartsuk azt a néhány megjegyzést és ítéletet, mely olyanoktól származik, akik Angelo más hiteles művét is látták. Michiel értékelése, mint láttuk, negatív és olyan határozott, hogy még Cavalcasellét is befolyásolja a S. Giustina nem is Angelótól származó töredékeinek vizsgálatánál, viszont nem egyezik Brandolese és Moschini megállapításával, akik szerint az 1489-beli Crocefissione alakjainak a feje tele van erőt sugárzó realizmusssal, «di verità», nagyon szépek és eredetük Squarcione iskolájára vall. 23 Érdemes ezeket a benyomásokat azonnal a fennmaradt műalkotással összevetni, hogy lássuk, mennyire fogadható el az egyik, mennyiben azonos a mi kritikai állásfoglalásunkkal, míg a másik nem fogadható el, vagy hogy a két vélemény ellentmondása végül is nem oldható-e fel és nem egyeztethető-e össze. A S. Giustina Keresztrefeszítés-töredékének a legjobb állapotban fennmaradt részletén (18. kép) egy rövidülésben ábrázolt megerősített várost látunk kulisszának ható meredek dombok előtt, amelyeken csak alig odavetett foltoknak tűnik a növényzet : az ábrázolás jelentős kvalitást képvisel. Sajnos, majdnem semmi sem maradt a fejekből, amelyek annyira tetszettek Brandolese-nek és Moschininek, minthogy még a jó lator feje is alig vehető ki (ami különben az egész alakra vonatkozik). Megmaradt azonban valami a keresztrefeszített test vad és feszült realizmussal megformált csavarodottságából, amely megismétlődik az épen maradt lábfejeken. Hasonló jellemvonásokat vehetünk észre, véleményem szerint azon a két-három másik töredéken, amelyeket a Scuola dei SS. Sebastiano e Marco freskósorozatából mentettek meg, és ma a padovai Museo Civicóban őriznek. Az egyik egy Katonát (20. kép), a másik pedig egy Kuporgó íjászt (21. kép) ábrázol ; színezésük is emlékeztet az előbbi töredékre. A SS. Sebastiano e Marco 1819-ben elpusztult freskósorozata, 11 helyiségben Szt. Sebestyén és Márk legendájának történetével és egy Keresztrefeszítéssel (mindebből csak a két említett töredék maradt fenn), egyik legnehezebben megoldható 20 G 1 o r i a, A. : Intorno al Salone di Padova. Padova, 1879. 68. 21 B a r z o n, A. : I cieli e la loro influenza negli affreschi del Salone di Padova. Padova, 1924. 8. — Michiel közlését általában elfogadja a kritika és a művészettörténet 1. M u r a r o, M. : Pitture murali ... 72 — 74. 22 Orto lani, P. F. A.: Annali del Monastero di S. Giustina. VIII. 727-728. Ms. 8. S. Giustina levéltárában, most a padovai állami levéltárban. 23 L. még M o s c h i n i, G. A. : Della origine e delle vicende della Pittura in Padova. Padova, 1826. 25.
