Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 21. (Budapest 1962)
BOSKOVITS MIKLÓS: Egy Madonna kép Niccolo di Pietro Gerini műhelyéből
veihez, amennyiben ezek is Niccolô di Pietro műhelyének jellegzetes vonásait viselik magukon. 19 Figyelemre méltó hasonlatosságot mutat viszont az a jelenleg ismeretlen helyen lappangó, B. Berenson által Niccolô di Pietro sajátkezű művének tartott tábla, 2 " amebyet mi, sajnos, csak reprodukciója alapján ismerünk (17. kép). A kissé esetlen merevséggel álló szent mártír alakja, amelyet ezen a képen látunk, ruhájának fémszerűen hajló, szkematikus redővetésével, arcával, amelyből hiányzik minden érzelmi kifejezés, és szinte ellenállás nélkül hajló kezeivel egyaránt a mi Madonna képünkhöz hasonló jelleget mutat. Talán felesleges további hasonló kompozíciókat, analóg elemeket felsorolni. Hangsúlyozni szeretnénk azonban még azt, hogy az említett példák képünk keletkezésének idejére is utalnak. Ha ugyanis a Yale University Art Gallery és az Ermitage Madonnái 1400 körül készültek, az Uffizi triptichonja pedig az Or San Michèle freskóinak idejében, amint azt a kutatás feltételezi, akkor táblánknak is ebben az időszakban, tehát a XV. század első tizedében kellett keletkeznie, érdekes példáját mutatva annak, hogy hogyan jelentkezik egy kora-trecento kompozíció majd száz évvel később is a firenzei festészetben. BOSKOVITS MIKLÓS 19 Itt említjük meg, hogy Niccolô di Pietro műhelyének kedvelt kompozíciója Mariotto di Nardora is hatott. A budapesti Szépművészeti Múzeum « Madonna dell'Umiltà »-ja ettől a mestertől (ltsz. 1442) elsősorban az Ermitage fentebb tárgyalt táblájára emlékeztet, azonban a kezek kapcsolata, valamint a ruhaelrendezés, sőt a Gyermek arctípusa is, rokonnak mondható a tárgyalt Madonna-képünkön megfigyelhető megoldásokkal. 20 Vö. : Berenson, B. : i. m. 5.
