Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 20. (Budapest 1962)
JAKUBIK ANNA: Német reneszánsz dombormű Hans Leinberger után
a részletet egyszerűsítve látjuk, sőt a földre omló köpeny nem követi a mintaképet, hanem a mellette álló oszlop lábazatának vonalában folytatódik. Ez a kis eltérés azt a gondolatot kelti a szemlélőben, hogy a budapesti relief mestere valószínűleg rajzot készíthetett a mintául szolgáló ingolstadti oltár hármas csoportjáról, de a ruhák gazdag és bonyolult mozgású redőinek csak főbb vonalait rögzítette, és ebből adódhatott az a lényegtelen, de jellegzetes különbség, amely a mi számunkra a két mű közötti közvetlen kapcsolat megállapításánál is bizonyítékul szolgál. A dombormű többi részletét a mester önállóbban alakította. Az alakokat közrefogó oszlopok arányait megváltoztatta, gazdag ornamentális díszüket egyszerűsítette, s a címertartó puttókat az oszlopok tetejére állította. A két belső oszlopon levő, a perspektíva szabályai szerint kisebb méretű puttók az ingolstadti oltáron nem szerepelnek. Nyilvánvaló, hogy domborművűnkre az alakok és a háttér összekapcsolásának céljából kerültek. Leinberger művén a reneszánsz építészeti keret felső részét a felhők és szárnyas puttók között megjelenő Atyaisten és Szentlélekgalamb ábrázolása tölti ki. 21 Ezt a még gótikus jellegű motívumot domborművűnk mestere nem veszi át, hanem egyszerű szerkezetű, keresztboltozatos belső teret alkalmaz háttérként. Az egykorú festményeken, metszeteken — és a relief-szobrászatban is — erre a típusra számtalan analógiát találhatunk. 22 Valószínűnek látszik, a már említett szerkesztésbeli pontatlanságok miatt is, hogy a budapesti domborműnek ez a része is valamilyen mintáké]) — feltehetően metszet — után készült. A két különböző motívum összekapcsolását jó arányérzékkel oldotta meg a szobrász, a tér ábrázolásában azonban nem használta fel korának új törekvéseit. A dunai iskola stílusa — melynek kapcsolatát a korabeli szobrászattal, 23 többek között Leinberger műveivel, a kutatás már kimutatta — mesterünket érintetlenül hagyta. Leinberger ingolstadti oltárának alakjai a ruharedők gótikusabb jellege ellenére is közelebb állnak a dunai iskolára jellemző új térbeliséghez. 24 Domborművűnk stílussajátságai általában nem mutatnak szorosabb kapcsolatot Leinberger műveivel, így nem tarthatjuk műhelymunkának sem. Viszont az erőteljes alakok és különösen a jellegzetes drapéria-kezelés nagyon hasonlóak az altöttingi templom északi kapujának dombormű veihez (20. kép). A részletek összehasonlításával még több rokonságot fedezhetünk fel a két mű között, A nőalakok köpeny alól kinyúló karjának elhelyezése, a térdek hangsúlyozása, a térd alatt a drapéria megokolatlan redővetése, vagy az oszlopok egyszerű levéldíszei, a szárnyas puttók mozgalmas beállítása, ruhájuk olasz hatást mutató kettős övkötése olyan jellegzetességek, melyek azonos, vagy legalábbis együtt dolgozó mesterekre, műhelytársakra mutatnak. 21 A felhők között ábrázolt Atyaisten és Szentlélek-galamb szobrászati ábrázolása aránylag ritka ; az egykorú festészetben és grafikában azonban nagyon gyakori motívum. Néhány jellegzetes példáját 1. Geisberg, M.: Der deutsche Einblatt-Holzschnitt in der ersten Hälfte des XVI. Jahrhunderts. Bilder-Katalog. München, 1930. 562, 650, 699, 1483. sz. stb. Dürer fametszetein is sokszor szerepel. Ikonográfiái szempontból azért érdekes, mert a jelenethez kapcsolódva azt Trinitas ábrázolással bővíti. 22 A típus németalföldi hatásra terjed el a német festészetben. A budapesti dombormű építészeti háttere közel áll Michael Pacher, vagy a dunai iskola mestereinek (Wolf Huber, Altdorfer) műveihez, ele sem a perspektivikus szerkesztésben, sem az alakok és a tér szerves összekapcsolásában nem éri el azok fejlettségét. 23 Müll er, Th.: Alte bayerische Bildhauer. München, 1956. 23 — 24. A dunai iskola hatását kimutatta a kutatás Leinberger Passio-reliefjeinél is. (L i 1 1, G. : i. m. 113 — 114.) 24 Winzinger, F.: Zum Werk Wolf Hubers, Georg Lembergers und des Meisters der Wunder Mariazell. Zeitschrift für Kunstwissenschaft XII, 1958. 85-- 86. old., 12. kép, az ingolstadti oltár Szt. Anna alakját kapcsolatba hozza Georg Lemberger 1513-ban készült Magdolna rajzával. Habich és Grote szerint Leinberger nemcsak művészi, hanem rokoni kapcsolatban is állt Lembergerrel.
