Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 20. (Budapest 1962)
JAKUBIK ANNA: Német reneszánsz dombormű Hans Leinberger után
Az altöttingi templom kapuinak mesterét — mint ezt már az ingolstadti oltárral kapcsolatban említettük— Halm Matthäus Krenisszel azonosította. 25 A későbbi kutatás az azonosítást nem fogadta el, s bár a kérdés ma sem tekinthető lezártnak, az északi és déli kapu domborműveit általában más, ismeretlen nevű mester művének tartják. 26 Lill feltételezi, hogy ez a mester 1513 körül — tehát az ingolstadti mű készítésével nagyjából egyidőben — Leinberger műhelyében dolgozott, és csak ezután lett önálló. 27 A budapesti és az ingolstadti dombormű összefüggése ezt megerősíteni látszik. A mester oeuvre-jét stíluskritikai alapon Halm állította össze, 28 de a nagyszámú mű közül ma már csak keveset fogadnak el sajátkezű alkotásaként. Múzeumunk domborműve ezeknél valamivel erőteljesebbnek és kissé provinciálisabbnak is tűnik, bár Szt. Anna markáns arctípusa, a karok mozdulata vagy a drapéria részletei nagyon hasonlók a müncheni Bayerisches Xationalmuseum ülő Szt. Miklós szobrához (21. kép), melyet az új katalógus is az altöttingi mesternek tulajdonít. 29 Az elmondottakból megállapíthatjuk tehát, hogy a budapesti domborművet az altöttingi kapuk mestere vagy vele közvetlen műhelykapcsolatban álló és stílusát követő szobrász faragta Leinberger ingolstadti Szt. Anna oltárának kompozíciója után. Készítési idejének meghatározásánál az ingolstadti mintakép 1513-as évszámát terminus post quem-nek tekinthetjük, az említett analógiák figyelembevételével azonban az 1520 körüli évek látszanak legvalószínűbbnek. A stíluskritikailag Leinbergernek tulajdonított művek között még két Szt. Anna harmadmagával kompozíciót találunk, amelyek nemcsak a hasonló téma miatt érdekesek számunkra, hanem azért is, mert budapesti magángyűjteményekben voltak. Ez utóbbiak nagy része a második világháború utáni években szétszóródott, sok műtárgy külföldre került és ennek a két szobornak sem ismerjük jelenlegi őrzési helyét. 30 A Herzog-gyűjtemény értékes darabja volt az egyik Szt. Anna harmadmagával csoport (22. kép). Az 1932-es landshuti Leinberger-kiállítás katalógusában már szerepel a nem kiállított sajátkezű művek között. 31 A három alak elrendezése itt a korábbi ikonográfiái típust követi. A lendületes kompozíció, a nagyvonalú drapériakezelés és különösen a gyermek típusa Leinbergernek a müncheni Bayerisches Nationalmuseumban levő ülő Madonnájával mutat közeli rokonságot, 32 s ennek a hasonlóságnak alapján a münchenivel kb. egyidőben, 1515 körül készülhetett. Az altöttingi kapuk mesterének tulajdonított művek között egy hasonló kompozíciójú csoportot látunk. 33 A linzi Museum Francisco Carolinumban levő kisméretű szobor stílusa valóban az altöttingi mesterre utal, az alakok elrendezéséhez azonban valószínűleg a Herzog-gyűjtemény szobra szolgált mintaképül, s ez az összefüggés újabb adat lenne arra, hogy az altöttingi kapuk mestere Leinberger kompozícióit utánozta. 25 Ha] m, Ph. M. : i. m. "Müller, Th. : i. m. 44 — 45. és Mülle r, Th. : Die Bildwerke in Holz, Ton und Stein. Kataloge des Baverisehen Nationaimuseums München. XIII, 2. München, .1959. 223. 27 Lill, G. : i. m. 256. 28 H a 1 m, Ph. M.: i. m. alapján ezt közli T h i e m e —B e c k e r : KünstlerLexikon. XXI. 1927. 497-498. 29 Müller, Th.: I. m. 223. old., 129. sz. Az Oertel-gyűjteményböl származik; párdarabja a bécsi Liechtenstein Galériában. 30 Mindkettő szerepelt a budapesti Iparművészeti Múzeum «Régi Egyházművészet Országos Kiállításáén 1930-ban. Katalógus 14—15. old.. 40. és 41. sz. 31 B u c h h e i t, IL — L ill, G. : i. m. 28. old., 2. sz.' Közölve : Éber, L. : Az Iparművészeti Múzeum Egyházművészeti Kiállítása. I. Szobrászati művek. Magyar Művészet VI, 1930. 516. old. ; és 30. jegvzetben i. m. 9. kép. 32 M ü 11 e r, Th. : i. m. 207 — 208. oldj 208. sz. 33 H a 1 m, Ph. M. : i. m. 30. kép.
