Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 20. (Budapest 1962)
JAKUBIK ANNA: Német reneszánsz dombormű Hans Leinberger után
művét, a moosburgi oltárt készítette, 13 s kevéssé valószínű, hogy közben Bécsben járt volna. 14 A két mű elég nagy stílusbeli eltérését is figyelembe véve, inkább arra következtethetünk, hogy közös, de eddig ismeretlen mintaképük lehetett, melyet a két mester saját stílusának megfelelően átalakított. 15 Az ingolstadti oltár — szűkebb körben — maga is mintakép lett. A Szt. Anna harmadmagával csoport kompozícióját — mint Leinberger sok művét — a körében dolgozó tanítványok vagy más mesterek többször utánozták. 16 Halm a variánsok egy részét, az ingolstadti domborművei együtt, egy mester alkotásainak tartotta, 17 ezt azonban a későbbi szakirodalom nem fogadta el. Ellentmond az azonos kéznek a művek különböző kvalitása is. A Halm cikkében közölt neuöttingi (19. kép), obernbergi és höhenstadti változatokat 18 — melyeket mellékalakokkal Nagy Szt. Család ábrázolásokká bővítettek — a Lili-monográfia újabbakkal egészítette ki. 19 Az említettek közül a neuöttingi csoport áll legközelebb Leinberger művéhez nemcsak kompozícióban, hanem stílusában is, de a gyermek Jézus merev mozdulata és a kevésbé életteljes alakok Leinbergernél kisebb mesterre vallanak. 20 A budapesti reliefet azokhoz az emlékekhez kapcsolhatjuk, amelyek közvetve vagy közvetlenül az ingolstadti oltár kompozícióját követik. A változatok között múzeumunk domborműve a legjobb kvalitású. Rövid összehasonlítás után is bizonyosnak látszik, hogy mestere faragványunkat nem valamelyik változat nyomán, hanem közvetlenül Leinberger műve után készítette. A csoport kompozíciójának feltűnő egyezései mellett csak egy kis részletre szeretnénk felhívni a figyelmet. Az ingolstadti oltáron Szt. Anna gazdagon redőzött köpenyének egy része a jobb oldali oszlop lábazatára esve megtörik és széles ívben omlik a földre, ahol a redők dekoratív játéka a kompozíció felső részének mozgalmasságát ismétli. A budapesti domborművön ezt 13 Li 11, G. : i. m. 35-41. és 313. 14 A bajor városok műhelyei a XV. sz. végétől kapcsolatban álltak a szomszédos osztrák területekkel ; pl. a müncheni Erasmus Grasser dolgozott Salzburgban. (M üli er, Th. : Alte bayerische Bildbauer von Ermiuoldmeister bis Hans Leinberger. München, 1956. 22.) Feltételezték azt is, hogy Leinberger tanulóévei alatt járt Ausztriában. Ezek a vélemények azonban még nem tekinthetők bizonyító erejűnek arra vonatkozólag, hogy a bécsi és az ingolstadti oltár közvetlen kapcsolatban állnak. 15 Valószínűleg ehhez a mintaképhez kapcsolódik Hans Schwarz berlini medaillonja is (Bange, E. F. : Die Kleinplastik der deutschen Renaissance in Holz und Stein. 1928. 16. tábla). Az 1516 körüli évekre keltezett Szt. Anna harmadmagával relief gyermek Jézusának mozdulata tükörképe az ingolstadtinak, s így a budapestinek is. Lill (i. m. 107.) utal az ingolstadti oltár és Hans Schwarz Krisztus sírbatétele reliefjének kerete közötti hasonlóságra és ennek, valamint az előbb említettnek alapján talán az is lehetséges, hogy az augsburgi mester ismerte Leinberger művét. 16 Hasonlóan több változatát ismerjük az ulmi Daniel Mauch bieselbachi Nagy Szt. Család oltárának ; ezeket a variánsokat általában műhelymunkáknak tartják. Kompozícióban ehhez kapcsolódik az ulmi Hutz-oltár is. (Bau m, J. : Altschwäbische Kunst, Augsburg, 1923. 89. old., 51 — 53. és 56. kép ; D e m m 1 e r, Th. : Die Bildwerke des Deutschen Museums. III. Grossplastik. Berlin—Leipzig, 1930. 222. old., 5607. sz. Müller, Th. : Die Bildwerke in Holz, Ton und Stein. Kataloge des Bayerischen Nationalmuseums München. XIII, 2. München, 1959. 119. old., 105. sz.)/ 17 H aim, Ph. M. : i. m. 18 H aim, Ph. M. : i. m. 7., 8. és 20. kép. 19 L i 11, G.: i. m. 108. A variánsok közé sorolja Sebastian Reinthaler osztrák szobrász néhány síremlékét, és szabadabb változatnak tartja a már 1530 körül készült velburgi csoportot is. (KDB. Oberpfalz H. IV. B. A. Parsberg. 223. old., 191. kép.) 20 H a 1 m, Ph. M. : i. m. alapján a neuöttingi csoportot az altöttingi kapu mesterének műveként fogadja el a szakirodalom. A kettőt összehasonlítva (1. 15, 17. kép) azonban feltűnik, hogy a neuöttingi csoport alakjai sokkal kevésbé erőteljesek és a Leinberger oltárt hűen követő drapéria-kezelés egészen más jellegű, mint az altöttingi északi kapu domborműveinek jellegzetes, erőteljes drapériái. A lényeges különbségek alapján felmerül a kérdés, hogy valóban egy mester alkotása-e a két mű?
