Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 19. (Budapest 1961)

FENYŐ IVÁN: Néhány XVI. századi olasz rajzról

A budapesti vázlatrajz Pontormo számos más rajzával is szoros rokonságot mutat. Példának hozzuk erre a rokonságra az Uffizi egyik legszebb vázlatát három ruhátlan ifjú alakjával. Elég, ha a középen fekvő, Michelangelo Ádámjának kézmozdulatát megismétlő és befelé néző ifjú fejét vetjük egybe a budapesti ifjú profiljával.

5 A Szépművészeti Múzeum Pontormónak még egy rendkívül érdekes és kvalitásos, a kutatók többsége előtt eddig ismeretlen lapját őrzi. Pectóján és versóján egyaránt harcoló alakokat ábrázol (46—47. kép).

6 E lapot az Esterházy-gyűjteményben még Michelangelo művének vélték ; Hoffmann Edith kéziratos cédulakatalógusában olvassuk, hogy a meghatározás Otto Beneschtől származik. Hoffmann Edith véleménye szerint a lap a művész munkásságának utolsó idejéből való. Ezt a véleményt bizonyára a budapesti rajznak Pontormo azon rajzvázlataival való szoros tematikai összefüggésére és stiláris rokonságára alapozza, amelyeket a művész a San Lorenzo szentélyének — a XVIII. században átmeszelt és tönkretett — freskóihoz rajzolt élete utolsó évtizedében. Különösen az «Özönviz»-vázlatok gomolygó embertömege áll közel a budapesti rajz rectójához és megerősíti az attribució helyességét. Ez a lap is erősen emlékeztet Michelangelóra, de itt Pontormo viszonya Michelangelóhoz még egészen más, mint a San Lorenzo vázlatokon. Vasari érdekes és meggyőző jellemképet rajzol Pontormóról, erről a különös emberről és művészről, aki minden különcségével rendkívül rokonszenvesen áll előttünk a fiatalabb kortárs jellemzésében. Pontormo neurotikus zárkózottsága, visszahúzódása az emberektől, szinte félelme a világtól az évek folyamán egyre nagyobb méreteket öltött. És amikor Cosimo Medici rábízta a San Lorenzo freskóinak készítését — írja Vasari —, a kápolnát falakkal, deszkákkal és függönyökkel torlaszolta el, és tizenegy éven át, amíg ott dolgozott, élő lélek, Pontormo barátait sem véve ki, nem léphette át a küszöböt. A freskóhoz készült és a Michelangelóval vetélkedő vázlatrajzok ismeretében különösen érdekes és tanulságos Vasari néhány sora Pontormo e munkájával kapcsolatos állítólagos szándékáról. Tőle tudjuk, hogy Pontormo nemcsak az összes többi festőket, hanem magát Michelangelót is túl akarta szárnyalni, noha túlzásba menő szerénységét és művésztársai iránti elismerését egyébként Vasari nem győzi eleget hangsúlyozni. «Immaginandosi dun que in quest'opera di dovere avanzare tutti i pittori, e forse, per quel che si disse, Michelangelo», írja Vasari.

7 A rajzok, különösen a «Diluvio»-hoz készült vázlatok, tényleg azt mutatják, hogy Pontormóban Michelangelo művészetének bűvölete élete utolsó éveiben különös lélektani konfliktussá fokozódhatott. stílushoz. Lásd : Friedländer, W. : Die Entstehung des antiklassischen Stiles in der italienischen Malerei um 1520. Repertórium für Kunstwissenschaft 46, 1926. 49 — 86. — Rajzvázlat és kivitelezett mű igen messzemenő egyezésére olyan korai példa is található Pontormo művészetében, mint a San Ruffillo kápolna számára 1512 — 1513-ban készített, s most ugyancsak a SS. Annunziata templomban levő freskó jobb oldalán térdelő szent alakja és a hozzá tartozó rajz a drezdai Kupferstichkabinettben. Lásd. Clapp, F. M. : i. m. 2 — 3. kép. 5 G a m b a, C. : Disegni di Jacopo Carrucci detto il Pontormo. — I Disegni della R. Galleria degli Uffizi in Firenze. 1912. 3. sz. 1516-ra veszi Gamba a rajz keletkezési idejét. — C 1 a p p , F. M. : Dessins ... 1914. 228. « ils comptent parmi les chefs-d'oeuvre de notre artiste » írja erről a lapról Clapp, és a rajzot 1518 — 1522-re datálja. Ugyanez a szerző Pontormónak szentelt 1916. évi monográfiájában a rajzot az 1519 és 1521 közötti időre teszi. 6 Ltsz. 1926. Fekete kréta, kevés fedőfehér, kék papír. 220 X 337 mm. Az Esterházygyújt eményből. Hoffmann E. : Miniatúrák és olasz rajzok kiállítása a Szépművészeti Múzeumban. Magyar Művészet VI, 1930. A recto reprodukciója közölve a 190. oldalon. — Megemlítjük, hogy a múzeumnak még egy többször publikált rajza van Pontormo kezétől. A « Négy énekest » ábrázoló lap első ízben Meder Albertina publikációjában szerepelt (473. sz.) Pontormo műveként. 7 V a s a r i , ed. Milanesi VI. 285.