Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 19. (Budapest 1961)
POPHAM, A. E.: Parmigianino rajzai a Szépművészeti Múzeumban
vöröskréta rajz látható, erdőben legelésző szarvasmarhákkal (35. kép), mintegy előfutára Gainsborough hasonló témájú műveinek. Felesleges lenne azt feltételeznünk, hogy más kéztől származik, mint a recton lévő rajz. Egy épület előtt álló alakokat ábrázoló rajz (37. kép), 27 szintén igen jellemző tanulmánya a mesternek. Űgy tűnik, mintha jobb fele lenne egy nagyobb kompozíciónak. Egy némileg hasonló rajz volt a Denon-gyűjteményben, mely hat alakot ábrázol arc hitektonikus háttér nélkül ; Rosaspina metszet-facsimilét készített róla (Weigel 5576). Még két másik rajz is ismeretes, amelyek feltehetően ugyanazzal a kompozícióval vannak összefüggésben. Az egyik ma a Fogg Museumban látható (Cambridge, Mass.), 28 a másikról Caylus készített metszetet (Weigel 5799). 29 Lehetséges, hogy a kompozíció, amelyhez mindezek a rajzok tanulmányul készültek a « Mária eljegyzése» című ábrázolás rajz változata a párisi Ecole des Beaux-Arts-ban, amely talán sohasem került azután kivitelezésre mint a kép vagy freskó. 30 A balra néző profilfigura a budapesti rajz közepén, a párisi rajzon látható jobb felé haladó férfi reminiszcenciája, amelynek építészeti háttere is hasonló. Már kifejtettem Parmigianino rajzairól szóló könyvemben e rajz és egy apszisképhez készült másik vázlat közti kapcsolatot (British Museum), valamint még egy másikkal való feltételezett összefüggést, amely a Victoria and Albert Museumban van. 31 Ez a kapcsolat különösen rejtélyes a rajzok rendeltetése szempontjából ; de az a korábbi feltételezésem, hogy a Steccata apszis-képeivel vannak összefüggésben, helytelennek bizonyult. Valószínűnek tartom, hogy valamennyi a római periódusból származik. A budapesti rajzról Rosaspina metszet-facsimilét készített, amikor G. A. Armannak — ennek a titokzatos velencei egyénnek — gyűjteményében volt, aki, úgy látszik megszerezte a Zanetti rajzokat (amelyek természetesen az Arundel-gyüjteményből származtak) és rögtön eladta őket, vagy nagy részüket, Vivant-Denonnak. Valószínűnek tartom, hogy ez a rajz is előzőleg Zanettió volt, abból a tényből, hogy a lapot Zanetti chiaroscuro fametszetben reprodukálta (Bartsch 62), bár jelentős változtatással. így például a meghatározhatatlan alak helyett az architektúrán az említett központi figura feje fölött, Apollót ábrázolta lantjával egy kerek lezáródású fülkében, szemmel láthatóan Raffaello hasonló beállítású alakját utánozva az « Athéni iskola» című képen. Az oszlop talapzata mögött balra levő alakot pedig egy íjat tartó klasszikus vadásznővel helyettesítette. De az ilyenfajta változtatások nem példátlanok Zanetti oeuvre-jében, és ezért jutottam ahhoz a feltevéshez, hogy «effigiem hanc a Jacobo 32 Parmensi delineatam» a budapesti rajz volt, sokkal inkább, mint más, ezzel csaknem egyező Parmigianino-vázlat. 27 Ltsz. 1888. Toll, barna tinta és barna lavírozás rózsaszín alapozású papíron, fedőfehér. 143X170 mm. A Lord Arundel (?), A. M. Zanetti (?), G. A. Armano, Poggi, Est erházy-gy ű j t eményből. 28 M o n g a n , A. — S a c h s , P. J. : Drawings in the Fogg Museum of Art. Cambridge, Mass., 1940. 139. sz. (nem reprodukált). Régebben, amikor kőre rajzolták, szintén a Denon-gyűjteményben {Weigel 5509). 29 A Louvre-ban lehet, hasonlóan a többi rajzokhoz, amelyek után Caylus készített metszetet a Cabinet du Roi-ban, de nem találtam meg, 30 P o p h a m , A. E. : i. m. XLVI. tábla, 31 Popham, A. E. : i. m. 39. 32 A « Jacobus» felírás, amely többször is előfordult metszett szövegként a Parmigianino rajzok után készült chiaroscuro fametszetek alján, nem látszik többnek, mint nyomdahibának. Az a tény, hogy Zanetti Apollo alakját az Athéni iskoláiéi vette, arra látszik utalni, hogy kapcsolatot látott e rajz és Raffaello freskója között. Azt hiszem igaza volt. Össze kell hasonlítani Parmigianino Athéni iskola után készült windsori másolatával, (Popham, A. E. és W i 1 de , J. : The Italian Drawings ... at Windsor Castle. London, 1949. 598. sz.)
