Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 19. (Budapest 1961)

POPHAM, A. E.: Parmigianino rajzai a Szépművészeti Múzeumban

Másik, teljesen hiteles rajza egy meztelen gyermeket ábrázol (38. kép) ;

áó részben egy férfi bal lábának vázlatára van rárajzolva, s jobb oldalon — részben elvágva —• egy másik gyermek lábai láthatók. Az inkább metszetszerű rajztechnika késői keletkezésre mutat, mint azok a rózsaszínűre festett papíron készült tanulmányok, amelyek a «Madonna del collo lungo»-hoz készültek.

34 Lehetséges, hogy ez a rajz a képen látható gyermek Jézus alakjának korai megfogalmazása, amely azután a fejlődés több fázisán ment át. Szintén nyilvánvalóan eredeti és késői a két kis lepelbe burkolt nőalakot ábrázoló tanulmányrajz (n° 1898), amelynek tárgya és rendeltetése ismeretlen számomra (39. kép).

35 A következő, nagyobb fontosságú rajz tudomásom szerint egyedülálló Parmigianino oeuvre-jében. «Maria mennybemenetelét*) ábrázolja, körülötte nyolc jelenettel a Madonna életéből s fent mandorlában az atyaisten alakjával (40. kép).

36 Meg vagyok győződve arról, hogy Parmigianino sajátkezű, késői rajza, de hogy milyen célból készült, az rejtélyes marad. Nem kelti azt a benyomást, mintha oltárképhez készült volna vázlatul, bár analógiaként idézhetjük Bernardino Gatti festményét a paviai dómban, amely a Madonnát ábrázolja szentekkel Krisztus életéből vett tizennégy mellékjelenettel.

37 Lehetséges, hogy könyv címlapjához készült metszet-előkészítőrajz, de kétséges, hogy vajon ilyen jellegű címlap ismeretes-e egyáltalán ennyire korai időből. Az egyedül lehetséges másik, magától adódó feltevés, hogy könyvborítóhoz, vagy esetleg ezüstdomborítású ereklyetartóhoz készült. Mindenesetre ragyogó példája Parmigianino legimpresszionisztikusabb rajzstílusának. Éppen csak megemlítek két további rajzot, amelyeket a múltban több ízben Parmigianinónak tulajdonítottak. Az «Augustus és Sybillat» ábrázoló rajz attribuciója elkerülhetetlen ugyan, jóllehet nem Parmigianino műve (4L kép).

38 A rajz többé-kevésbé pontosan követi ugyanennek a témának jól ismert chiaroscuro fametszet-változatát, és tulajdonképpen annak egy későbbi megfogalmazása. Mestere azonban nem Niccolo dell'Abbate, amint Hoffmann Edith vélte. A «Merkur és Minerva» rajz (42. kép) témáját dr. Fenyő fejtette meg Bonasone metszetével való nyilvánvaló egyezése alapján.

39 Világos, hogy a rajznak semmi köze sincs Parmigianinóhoz, és gyenge kvalitása miatt meghatározása nehézségekbe ütközik. Stílusa inkább Rosso, mint Parmigianino hatására mutat. Nem tudom, vajon a «Pasztorok imádásáb) ábrázoló rajzot (43. kép)

40 tulajdonították-e már Parmigianinónak, feltevésem szerint mindenesetre pármai, és nem lett volna indokolatlan a Parmigianino rajzai, illetve a neki tulajdonított lapok közé sorolni. Azonban biztosan nem a mester műve, sem Peruzzié, akinek Antal Frigyes, vagy Girolamo da Trevisoé, akinek legutóbb Fiocco professzor tulajdonította. Dr. Fenyő hívta fel a figyelmet bizonyos stílusbeli hasonlóságára Anselmi Louvre-ban levő tanulmányával a Steccata apszisát díszítő «Kiralyok imadasa» 33 Ltsz. 2133. Toll, a hátlapon rózsaszínre festett papiroson. 141 X 97 mm. Esterházygyűj töményből. 34 Vö. a már említett budapesti rajzzal. 35 Ltsz. 1898. Toll, vörös tintával. 99x67 mm. 36 Ltsz. 1893. Toll, szürke tinta és lavírozás. 192x127 mm. A Poggi- és Esterházy gyűjteményhől. 37 Reprodukálva Venturi, A. : Storia IX. 6, 193. kép. 38 Ltsz. 1889. Toll, barnásszürke tinta. 200X131 mm. Az Esterházy - gyű j t eményből. 39 Ltsz. 1894. Toll, barna tinta, fedőfehér. 180 x94 mm. A Poggi-'és Esterházy gy û j t eményből. 40 Ltsz. 1846. Lavírozott biszter, fedőfehér, sárgára alapozott papiros, hálóval bevonva. 145x216 mm. A Honeditsch, Revnolds, Poggi- és Esterházy - gyűj temény bői.