Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 19. (Budapest 1961)

POPHAM, A. E.: Parmigianino rajzai a Szépművészeti Múzeumban

rajztól eltekintve, amelyről már beszámoltunk, van még két jól ismert példány a pármai képtárban ;

19 az egyik, amelyiken Cupido bal lábát behajlítja, majdnem megegyezik a londoni és budapesti rajzon látható alakkal. A téma egyéb változatai az Ecole des Beaux-Arts-ban

20 és Antoine Seilern gróf londoni gyűjteményében vannak. Schiavonénak

21 és Lucas Vorstermannak is ismeretesek ilyen tárgyú rézkarcai. Az utóbbi munkája feltehetően olyan rajzot reprodukál, amely akkor az Arundel-gyűjteményben volt, mostani őrzési helye ismeretlen számomra. Végezetül ugyanezt a témát ábrázolja a híres « Fürdő nymphák » című chiaroscuro fametszet mellékmotívuma is, amelynek eredeti rajza az Uffiziben található.

22 Egy másik budapesti rajz (n° 1891) kompozíciója (34. kép),

23 bár nyilvánvalóan nem a Cupidót lefegyverző Venust ábrázolja, Parmigianino rajzaival való összefüggésre enged következtetni. Biztosan nem sajátkezű műve Parmigianinónak és úgy gondolom, Antal Frigyesnek az a feltevése, hogy Schiavone műve, helytálló. Talán legmeglepőbb publikálatlan müve Parmigianinónak a gyűjteményben egy nagyalakú lap (36. kép),

24 heverésző meztelen pásztorpárral — noha nem ez a legszabatosabb megjelölés kényszeredett mozgásmotívumukra —, jobbra tőlük gidát szoptató kecske, egy kos és két ( ?) birka.

25 Parmigianino ezt a theokritosi témát még a nála szokottnál is nagyobb ihlettel és különcséggel tolmácsolja ; a két alak ábrázolása például szolgál arra, hogyan lehet elkerülni a kényelmes fekvést, és a manierista állásfoglalás milyen kirívó fokot érhet el. De minden képtelensége mellett a kompozíció biztos és mesteri, amely tiszteletre kényszerít, a gidát szoptató kecske megfigyelése pontos, ábrázolása bravúros. Jelentős kiegészítése a tájkép és pásztorábrázolások sorozatának, amelyet az utóbbi időben publikáltam egy rövid tanulmány keretében az Art Quarterly-ben.

26 Jóllehet kétségek támadtak régi attribuciójával kapcsolatban és Perino del Vaga neve került szóba, véleményem szerint a lap hitelességéhez semmiféle kétség nem fér; e rajz szinte sűrítve mutatja Parmigianino stílusának sajátosságait. Nincs is szükség arra, hogy analógiákra hivatkozzunk, amelyek könnyen találhatók e rajzhoz Parmigianino oeuvre-jében. A rajz feltehetően a mester római tartózkodásának a végéről, vagy még inkább az 1527—31 közötti évekből való, amikor Bolognában dolgozott. A hátlapon egy különösen vázlatos, 19 Reprodukálva Q u i n t a v a 11 e , A. O. : i.m. 51 — 52. tábla (mindkettő nagyobb). 20 Reprodukálva Popham, A. E. : i.m. XLI. tábla. 21 Bartsch XVI. 07. old., 75. sz. 22 Bartsch XII. 67. old., 75. sz. Többször reprodukálva, legutóbb Popham, A. E. : i. m. XXIII. tábla. 23 Ltsz. 1891. Lavírozott biszterrajz, fedőfehér. 175x147 mm. Praun- és Esterházy gyűjteményből. 24 Ltsz. 2243. Toll és barna lavírozás. A verso vöröskrétával. 213x205 mm. Az Esterházy-gyűjteményből. A rajzot Fenyő Iván határozta meg. 25 Kapcsolat van e rajz és egy másik, általam csak Rosaspina facsimiléje alapján ismert vázlat között, amely G. A. Armano (Weigel 5806) gyűjteményében volt. Ezen egy fekvő, meztelen férfi és nőalak látható, jobboldalt egy másik heverő férfi, és egy ülő. Az utóbbit felökleli egy kecske ; ezekből több is látható halra. A csak részben látható nő beállítása hasonló a budapesti rajzon lévőéhez. Baiardo lovag leltárában [gyaníthatóan Baiardo vásárolta meg a nyilát faragó Cupido (Wien) című képet, s feltehetően 1552-ben még élt] a következő bejegyzés szerepel : (Attilio Rapetti professzor publikálta az Archivio storico per le Provincie Parmensi V. kötetében, 105. sz.) « una figura in scurto et una donna nuda, co' certe capre et un capretto che tetta d'aquerella, è tocco di pena è finito dil Parmesanino alto B 4 largo B 4 >>. Ez nem lehet azonos a szóban forgó rajzzal, mivel úgy írnak róla, mint egy Apollót ábrázoló vöröskréta rajz hátlapjáról. A mértnél a «B>> nem azonosítható a « bracchio >>-val mint általában, s pontos jelentését nem tudom. Valószínűleg kb. 50 mm-nek felel meg. 2 6 Parmigianino as a Landscape Draughtsman, in The Art Quarterly XX, 1957. 275 — 280.