Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 19. (Budapest 1961)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Az A. P. Z. festő munkásságához

AZ A. P. Z. FESTŐ MUNKÁSSÁGÁHOZ Az A. P. Z. festő a campaniai vörösalakos vázafestészet termésének túlnyomó részét jelentő cumaei csoport egyik legtermékenyebb és legjobban felismerhető mestere. 1 Beazley, aki úttörő tanulmányában először állította össze ismert műveit, 26 vázáját sorolta fel, ez a szám azonban az azóta közzétett anyagból is gyarapít­ható, 2 és nyilván sokszorosára emelkedik a még publikálatlan anyag ismeretével. 3 Ennek birtokában talán jobban rekonstruálható lesz ennek a közepes képességű, de történeti szerepe folytán nem érdektelen mesternek egész munkássága, és pályá­jának alakulása is. Ma még nemigen lehet túlmenni azon, amit első bemutatói megállapítottak róla, hogy a valószínűleg Cumaeben működő vörösalakos vázafestő műhely középső periódusában dolgozott, s tevékenységének ideje nagyjából a IV. század utolsó harmadára esik. Ha azonban a cumaei műhely első periódusának a C. A. festő virágkorát vesszük, utolsó periódusának pedig a klasszikus arányokat és rajz-hagyományt felbontó vázaképeket, akkor nyilvánvaló, hogy az A. P. Z. festő oeuvre-je mindkét periódussal érintkezik. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a műhely fejlődésének ez a rekonstrukciója a campaniai vázafestészet késői fejlődésére csak általánosságban érvényes. A különböző «fazisok» azonban nyilván érintkeztek egymással, s egymás mellett is éltek, úgyhogy az egyes vázák besoro­lása ebbe a relatív időrendbe nem jelent egyelőre biztos útmutatást keletkezésük idejének közelebbi meghatározásához. Csak ennek szem előtt tartásával beszél­hetünk az A. P. Z. festő művei közt egy olyan «korai» csoportról, amelynek sokalakos, gondosabban kidolgozott kompozíciói a C. A. festő «virágkorának» vázáira emlékez­tetnek. Ilyen elsősorban három harangkratérja, amelyek közül egy Cumaeban, s egy a közeli S. Antimo-ban ásatási anyagból került elő, a harmadikat pedig a würzburgi múzeum őrzi. 4 A másik végletet legjobban a genovai múzeum két ampho­rája képviseli, amelyeknek megnyúlt alakjai a C. A. festő legkésőbbi fázisaként is felfogható Ready-festő hasonló képeit idézik. 5 Ezek azonban egyelőre éppúgy a perifériáit jelentik az A. P. Z. festő munkásságának, mint a közzétett művei közt l Vö. róla Beazley, J. D. : JHS 63 (1943) 91-2 ; Cambitoglu, A.: Some Campanian Vases in the Manchester Museum (The Manchester Museum Publi­cations, New Series 5, Manchester, 1950) 16 ; T r e n d a 11 , A. D. : Vasi antichi dipinti del Vaticano, Vasi italioti cd etruschi a figure rosse I. Città del Vaticano, 1953. 40 ; Stenico, A. : Enciclopedia dell'arte antica I. Roma, 1958. 509. 2 CVA Genova 1, IV Er 4. tábla 1 — 3 ; 2. tábla 3 — 5 és talán 3. tábla 1 — 5 ; Cam­bitoglu, A. : i. ín. 8. tábla ; T r e n d a 11, A. D. : i. m. XX. tábla, f, i; CVA Torino 1, IV E, 2. tábla 1-2. 3 Trendall professzor — szíves levélbeli közlése szerint — 20 nyak-ampho­ráját, 28 «bail»-amphoráját és 15 skyphosát állította össze, ezek között azonban nyilván még nem szerepelnek az alább tárgyalandó budapesti és drezdai példányok. 4 Beazley, J. D. : i.m. 1., 2. és 3. szám. 6 CVA Genova 1, IV Er 2. és 3. táblája ; a nyak-amphora valószínűleg nem sajátkezű műve.

Next

/
Thumbnails
Contents