Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 19. (Budapest 1961)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Az A. P. Z. festő munkásságához

AZ A. P. Z. FESTŐ MUNKÁSSÁGÁHOZ Az A. P. Z. festő a campaniai vörösalakos vázafestészet termésének túlnyomó részét jelentő cumaei csoport egyik legtermékenyebb és legjobban felismerhető mestere.

1 Beazley, aki úttörő tanulmányában először állította össze ismert műveit, 26 vázáját sorolta fel, ez a szám azonban az azóta közzétett anyagból is gyarapítható,

2 és nyilván sokszorosára emelkedik a még publikálatlan anyag ismeretével.

3 Ennek birtokában talán jobban rekonstruálható lesz ennek a közepes képességű, de történeti szerepe folytán nem érdektelen mesternek egész munkássága, és pályájának alakulása is. Ma még nemigen lehet túlmenni azon, amit első bemutatói megállapítottak róla, hogy a valószínűleg Cumaeben működő vörösalakos vázafestő műhely középső periódusában dolgozott, s tevékenységének ideje nagyjából a IV. század utolsó harmadára esik. Ha azonban a cumaei műhely első periódusának a C. A. festő virágkorát vesszük, utolsó periódusának pedig a klasszikus arányokat és rajz-hagyományt felbontó vázaképeket, akkor nyilvánvaló, hogy az A. P. Z. festő oeuvre-je mindkét periódussal érintkezik. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a műhely fejlődésének ez a rekonstrukciója a campaniai vázafestészet késői fejlődésére csak általánosságban érvényes. A különböző «fazisok» azonban nyilván érintkeztek egymással, s egymás mellett is éltek, úgyhogy az egyes vázák besorolása ebbe a relatív időrendbe nem jelent egyelőre biztos útmutatást keletkezésük idejének közelebbi meghatározásához. Csak ennek szem előtt tartásával beszélhetünk az A. P. Z. festő művei közt egy olyan «korai» csoportról, amelynek sokalakos, gondosabban kidolgozott kompozíciói a C. A. festő «virágkorának» vázáira emlékeztetnek. Ilyen elsősorban három harangkratérja, amelyek közül egy Cumaeban, s egy a közeli S. Antimo-ban ásatási anyagból került elő, a harmadikat pedig a würzburgi múzeum őrzi.

4 A másik végletet legjobban a genovai múzeum két amphorája képviseli, amelyeknek megnyúlt alakjai a C. A. festő legkésőbbi fázisaként is felfogható Ready-festő hasonló képeit idézik.

5 Ezek azonban egyelőre éppúgy a perifériáit jelentik az A. P. Z. festő munkásságának, mint a közzétett művei közt l

Vö. róla Beazley, J. D. : JHS 63 (1943) 91-2 ; Cambitoglu, A.: Some Campanian Vases in the Manchester Museum (The Manchester Museum Publications, New Series 5, Manchester, 1950) 16 ; T r e n d a 11 , A. D. : Vasi antichi dipinti del Vaticano, Vasi italioti cd etruschi a figure rosse I. Città del Vaticano, 1953. 40 ; Stenico, A. : Enciclopedia dell'arte antica I. Roma, 1958. 509. 2 CVA Genova 1, IV Er 4. tábla 1 — 3 ; 2. tábla 3 — 5 és talán 3. tábla 1 — 5 ; Cambitoglu, A. : i. ín. 8. tábla ; T r e n d a 11, A. D. : i. m. XX. tábla, f, i; CVA Torino 1, IV E, 2. tábla 1-2. 3

Trendall professzor — szíves levélbeli közlése szerint — 20 nyak-amphoráját, 28 «bail»-amphoráját és 15 skyphosát állította össze, ezek között azonban nyilván még nem szerepelnek az alább tárgyalandó budapesti és drezdai példányok. 4

Beazley, J. D. : i.m. 1., 2. és 3. szám. 6 CVA Genova 1, IV Er 2. és 3. táblája ; a nyak-amphora valószínűleg nem sajátkezű műve.