Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 18. (Budapest 1961)

POGÁNYNÉ, BALÁS EDITH: David Cox négy vízfestménye

DAVID COX NÉGY VÍZFESTMÉNYE A Szépművészeti Múzeum raj zgyűj töményének XIX. századi kisszámú, de kiváló angol anyagában is a kiemelkedő lapok közé tartoznak David Cox vízfestményei. Az angol művészettörténészek David Cox művészetét igen nagyra becsülik, Crome, Constable, Bonnington, Cot man mellett jelölik ki helyét, s mint olyan mesterét, aki Turner művészetét leginkább megértette. Az angol vízfestők újítása, friss természetszemlélete, valósághű ábrázolásmódja az egész európai tájfestészet fejlődésére döntő jelentőségű volt a XIX. század elején. Cox múzeumunkban levő négy tájképábrázolása nincs jelezve és évszámot sem visel, vétel útján került az Esterházy-gyűjteménybe. A tájképek stílusa a mester fejlődésének azonos fokát mutatja, s minden tekintetben fejlődésének korai korszakába kell őket helyeznünk. Az angol művészettörténészek Cox 1804. évi londoni letelepedésétől 1814-ig, Herefordba költözéséig terjedő időt tekintik korai korszakának. Egyszerűség, bizonyos nyugodt méltóság jellemzi ekkor készült műveit, színben kissé sötétebbek, kezelésben kevésbé könnyedek későbbi alkotásainál. Cox kiváló kvalitásai, főleg a fény, levegő, s a világítási effektusok különösen megragadó érzékeltetése már korai műveiben is megtalálhatók. A korai datálást megerősíti a hercegi levéltárnak az az okirata, mely szerint a vásárlás 1818-ban történt. Esterházy Miklós hg. 1818. július 5-én 460 forintot utalványozott Josef Gurknak David Cox négy rajzáért.

1 Josef Gurk, a könyvtárszolgából lett gyűjteménykonzervátor és festő ebben az időben fiával, Eduard Gurk-kal Angliában tartózkodott, egy általuk szerkesztett mechanikus orgona bemutatására, melyet egész Euiópán végigvittek. Emellett tájkép és akvarelltanulmányokat is végeztek mindketten, s így valószínűleg kapcsolatba jutottak David Cox-szal, aki ebben az időben az angol vízfestő társaság elismert tagja volt. Vagy kiadójával, Fullerral ismerkedhettek meg, aki Cox írásait és karcait kiadta, s rajzait, vízfestményeit értékesítette. A négy rajz között talán a legszebb a Tájkép hazatérő nyájjal (57. kép).

2 A kép egész szélességében perspektivikusan szélesedő kőhídon az alkonyi napsugár ellenfényében hazatérő nyájat látunk. A monumentális egyszerűségű kompozícióból a hangulat végtelen nyugalma árad. A híd alatt baloldalt szürkén csülogó folyó, az alacsony bokrok mögötti zöld lombú sötét fák, az előtér erős, barna árnyékolása a lemenő napfény világítási effektusát érzékelteti. A vízfestmény keletkezési idejének közelebbi megállapítását az ábrázolt vidék meghatározása teszi lehetővé. Cox könyvében, mely 1814-ben jelent meg : ,,A Treatise on Landscape Painting and Effect in Water-Colours from the first Rudiments to the finished. Picture, with 1 M e 11 e r S.: Az Esterházy-képtár története. Budapest, 1915. 109. 2 Vízfestmény. 226 X 302 mm. Ltsz. 3081 (E. 23.39). Lázár B.: Angol mesterek magyar gyűjteményekben. Magyar Művészet II, 1926. 197.