Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 18. (Budapest 1961)

RADOCSAY DÉNES: A magyarországi gótikus faszobrászat határkérdéséhez. II.

A MAGYARORSZÁGI GÓTIKUS FASZOBRÁSZAT HATÁRKÉRDÉSÉHEZ II. Mintegy harminc esztendeje vált ismertté az a szepesdaróci (Dravec) Szt. Antal figura (42. kép), amely a Szépművészeti Múzeum néhány szobrával,

1 más jellegű stílusvonásai ellenére is, azonos plasztikai-kompozíciós elveket követ. A szobor közzétevője, Erich Wiese, mesterét a szepesszombati (Spisská Sobota) Mária oltár faragójában vélte meghatározni s készültét 1450—1460 tájára tette.- Tévedését röviddel később Carl Theodor Müller korrigálta. Figyelmeztetett arra, hogy e Szt. Antal a barokk időszak szülötte,

3 s mégis. Wiese téves keltezése egy tíz évvel későbbi kötetben ismét felbukkant.

4 Müller nyomán elég most röviden utalnunk arra, hogy az az ellentét, amely a figura arcvonásainak realizmusa és harangszerű öltözékének stilizáltsága között figyelhető meg, mással, mint a XVII. század gótizáló törekvéseivel aligha magyarázható. Elég röviden emlékeztetnünk arra, hogy a XV. század közepén lejátszódó stiláris átalakulásnak, az újabb, bonyolultabb redőrendszernek semmi nyoma rajta. Barokk-kori faragóját Szt. Antal fejének megfaragásánál a késői XV. század, törzsének mintázásánál pedig feltehetően a XIV. század szobrászata ihlette. E korábbi mintaképekre utal a szent két karjáról aláhulló, lágyan fodrozódó két köpenyszárny is. A szepesdaróci Szt. Antal nem áll egyedül emlékeink között. A határhelyi templomban (Hranicné, előbb Granastov) levő szoborpár, Szt, István vértanú és egy szent diakónus szoros rokonságot tart vele. Hasonló ezeknél is az enyhe rovátkákkal jelzett ruházat függőleges esése, stilizáltsága és az arcvonások, göndör hajfürtök realizmusa közötti ellentét. A Szt. Antaléhoz hasonlóan, lágyan fodrozódik alá Szt. István két oldalsó köpenyszárnya s egyforma stílusuk eredete, eklektikája is. Különbség csupán a szepesdaróci (Dravec) figura egyenesen, vízszintesen záródó és a két határhelyi (Hranicné) szent földrehulló, megtörő ruházatának alsó részénél figyelhető meg. A korábbi, XIV. századi gótika és barokk kapcsolatára akad emlékanyagunkban más példa is. A szepeshelyi (Spisská Kapitula) múzeum egy Iglóról (Spisská Nová Ves) származó apostolszobrot őriz. Stiláris rokonait Wiese a strassburgi középső nyugati kapu próféta alakjaiban ismerte fel s a figurát a párisi St. Jacques templomból a Cluny-i múzeumba került apostolokhoz is közelállónak mondta. Datálása a XIV. század első fele és a század közepét követő évek között ingadozott, 1 Bulletin du Musée National Hongrois des Beaux-Arts n° 17, 1960. 47 — 61. 2 Schür er, O. — Wiese, E.: Deutsche Kunst in der Zips. Brünn — Wien

— Leipzig, 1938. 67, 188. old., 215. kép; Wiese, E.: Die Plastik der Zipser Deutschen. Pantheon XXI, 1938. 56. 3 Müller, C. Th.: Könyvismertetés. Zeitschrift für Kunstgeschichte VIII, 1939. 82. 4 D u t k i e w i c z, J. E.: Malopolska rzezba sredniowieczna 1300 — 1450. (La sculpture du moyen-âge en Petit Pologne). Krakow, 1949. 104,