Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 18. (Budapest 1961)

H. TAKÁCS MARIANNE: Sebastian Vrancx festménye a Régi Képtárban

SEBASTIAN VRANCX FESTMÉNYE A RÉGI KÉPTÁRBAN A Szépművészeti Múzeum németalföldi gyűjteménye, mely szinte a teljesség igényével képes bemutatni a legjelentősebb holland és flamand iskolákat, az utóbbi két évben több fontos darabbal gyarapodott. A magángyűjteményekből vásárlás vagy ajándékozás útján múzeumunkba került festmények között szerepel az európai gyűjteményekben meglehetős ritkán képviselt flamand mesternek, Sebastian Vrancxnak egy igen figyelemre méltó fiatalkori munkája (37. kép), mely egymagában is számos kérdést vet fel mind a mester életműve, mind a XVI. század végének németalföldi—velencei festészetével kapcsolatban. Sebastian Vrancx-ról aránylag keveset tudunk, összefoglaló monográfia nem készült a mesterről, a korabeli források,

1 szétszórt lexikon-adatok

2 és katalógusok,

3 folyóiratokban

1 szórványosan megjelent cikkek összesítő-értékelő összefoglalása még nem történt meg. Életéről a levéltári adatok és az antwerpeni Liggeren kiadása

5 meglehetős részletességgel tudósítanak, a többit datált művei teszik hozzá. 1604-ből való az első megemlékezés a fiatal, 31 éves mesterről, melyből arról értesülünk, hogy „is seer aerdigh in Lantschap, Peerdekes, en beeldekens".

6 Az 1597-ben Sebastian Vrancx után Johannes Turpinus által Rómában kiadott nagy metszet szent Pál megtéréséről arról tanúskodik, hogy ekkor már elért Rómába, ahol személyes kapcsolatba kellett hogy kerüljön a római metszővel és kiadóval.

7 Valószínűleg már előbb megismerkedett Velencével is, ahol a budapesti kép kétségtelen bizonysága szerint, kapcsolatba került az ott élő flamand festőkkel, elsősorban Lodewyck Toeput-tal (Pozzoserrato). Az olasz művészet hatása néhány korai képének szabadabb kompozíciójában, számos motívumában megmutatkozik és noha valószínűleg 1600-ban már Antwerpenben élt, ahol ez év februárjában lett a szent Lukács céh tagja,

8 még 33 évvel azután is merített olaszországi emlékeiből, valószínűleg használta az egykor ifjú korában ott készített vázlatait és rajzait. 1 Mander — Floerke: Das Leben der niederländischen und deutschen Maler. München und Leipzig, 1906. 2 Würz bach, A. V.: Niederländisches Künstlerlcxikon II. Wien

—Leipzig, 1910. 824 ; Thieme — Becker: Allgemeines Lexikon . . . XXXIV. Leipzig, 1940. 567; W il en ski, BZ.: Flemish Painters. London, 1960. 683. 3 A legfontosabb ezek között Riegel, IL: Die niederländischen Schulen im herzoglichen Museum zu Braunschweig. Berlin, 1882. 48 — 54. 4 Frimmel, Th.: Der Monogrammist Sebastian Vrancx im Museo Nazionale zu Neapel. Blätter für Gemäldekunde. III, 1907. 193 — 195. Ez a cikk az addig ismert irodalom összefoglalása. 5

Rombouts —Lerius: De Liggeren. Antwerpen, 1872. I. 293, 412, 443, 474, 483, 485, 487, 490, 511, 524, 539. II. 108, 185. 6 Mander — Floerke: id. m. II. 334. 7 Riegel, H.: id. m. 52. 8 A visszatérés évszámát a Thieme — Becker Lexikon 1600/160l-ben jelöli meg. W il en s ki, H.: id. m. 684. 1601-et mond.