Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 17. (Budapest 1960
GARAS KLÁRA: Carlo Innocenzo Carlone
néhány ismeretes. 24 Az egyes freskómíivek keletkezési idejére vonatkozóan is hiányosak az adatok, s a megrendelés körülményeiről, a megbízókról jóformán semmit sem tudunk. Csupán a monzai székesegyház freskói datálhatok közelebbről erre az időre (1738—1740). A negyvenes években azonban már ismét Németországban találjuk, ekkor kerül sor Carlone egyik legnagyobb szabású vállalkozására, a Clemens August kölni választófejedelem újonnan épült brühli kastélyának kifestésére. A lépcsőház (71. kép), díszterem és kápolna vitathatatlan hitelességű, a forrásokban idézett mennyezetképeit a kutatás hosszú ideig tévesen mint Adam Schöpf, illetve Nicolas Stuber alkotását tartotta számon 25 s éppen Carlone szerzőségének megállapítása kapcsán hangsúlyozza Hermann Voss a forráskutatás döntő jelentőségét a XVII—XVIII. századi művek meghatározásánál. 26 A díszterem mennyezetképe Clemens August dinasztikus politikáját szolgáló allegória ; a már ismert ábrázolástípusnak megfelelően az imperátor viseletben trónoló VII. Károly császárt az uralmát támogató Erények (Erő, Hit, Bölcsesség), az olympusi istenek s a négy világrész képviselői veszik körül. A perem mentén allegorikus alakok Clemens Augustnak, a császár testvérének s Miksa Emánuel bajor választófejedelemnek (a császár apjának) medaillon-képmását tartják. A zeneterem freskóján a Carlonetól ugyancsak gyakran ábrázolt allegóriát, Apollo birodalmát látjuk a szeszélyes rokokó stukkócirádák közt lazán és kötetlenül lebegő égi csoportokkal. Clemens August, Carlone utolsó németországi mecénása a festőt még Brühl után is foglalkoztatja, 1750-ben a bonni kastély lépcsőházának kifestésével bízza meg (1777-ben leégett) s oltárképeket készíttet egy wesztfáliai templomba. Itt azonban úgy látszik immár végérvényesen végeszakad Carlone sokévtizedes külföldi munkásságának, az ötvenes éveken túl egyetlen ausztriai vagy németországi munkájáról sincs tudomásunk, végleg hazaköltözik Itáliába, szülőföldjén (Como környékén) telepszik le s 1775-ben bekövetkezett haláláig a felső-itáliai városok templomait, kastélyait díszíti freskókkal, oltárképekkel. Anélkül hogy e művek keletkezésének pontos időbeli sorrendjéről számot tudnánk adni, csupán hozzávetőlegesen soroljuk fel legfontosabb itáliai műveit, a bergamói székesegyház és Szt. Antal templom mennyezetképeit, a bresciai S. Eufemia és S. Maria degli Angeli (1754) s a Bresciakörnyéki Orzivecchi freskóit (1755), a bresciai Casa Gaifami (72—73. kép) s a Montirone-beli Lecchi kastély termeinek freskódíszét, Lodi, Monza, Asti (1768), Como, a paviai Certosa templomainak kifestését, a milanói Palazzo Scotti és Palazzo Castelli freskóit s végül Carlone legkésőbbi alkotásait : a scariai templom Mária életét bemutató freskósorozatát (74—75. kép). 27 Carlo Carlone egyik legjellegzetesebb képviselője a XVIII. század első felében egész Európában uralkodó művészeti ágnak, a dekoratív falfestészetnek. Munkásságának körülményei, felfogás- és ábrázolásmódja híven tükrözik a korszak sajátos történeti és művészeti igényeit. A műfaj kiteljesedése szerves összefüggésben áll az abszolút monarchiák kikristályosodásával, az osztrák császári és délnémet fejedelmi hatalom megerősödésével a török kiűzését követő viszonylagos bókében. Jóllehet 24 1. A r s 1 a n, E. : Nota sull'arte di Pictro Magatti. Commentari VIII, 1957. 211. 25 Kunstdenkmalcr der Rheinprovinz IV. Düsseldorf, 1897. 9. old., XII. tábla. Feulner, A.: Bayerisches Rokoko. München, 1923. 145 — 147. tábla. 26 Voss, H. : Quellenforschung und Stilkritik. Zeitschrift für Kunstgeschichte II, 1933. 176. 27 Az itáliai művekkel kapcsolatos késői alkotásnak tarthatjuk a londoni műkereskedelemben újabban feltűnt allegorikus mennyezetvázlatot, melynek jobboldali csoportját (az Erény és a Bölcsesség alakjával) a montironei Casa Lecchi mennyezetképén is megtaláljuk. 10 Bulletin 17 145
