Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 17. (Budapest 1960
GARAS KLÁRA: Carlo Innocenzo Carlone
trónoló Bölcsességgel, aki érmet nyújt át az előtte térdeplő géniusznak. Jobbra legfelül a sisakos Pallas Athene lebeg, a tudományok és művészetek istennője, a jobb szélen a keretet áttörő csoportban, az építészet, festészet és szobrászat megszemélyesítői foglalnak helyet, a bal szélen egy géniusz a földgolyóval s a zenét jelképező nőalak látható harsonával, citerával. E három nagy mennyezetkép mellett stílussajátságuk tanúsága szerint Carlonetól származik a második emeleti szobák számos kisebb freskóképe, a virágot szóró Flóra (a tavasz), Diana ábrázolásával, több kisebb médaillon-képpel (Luna stb.). Csupán két szoba vaskosabb, sötétebb, nehézkes kivitelezésű freskója tanúskodik más, esetleg helyi mesterek közreműködéséről. A három esztendő alatt Carlone nem készült el teljesen a vállalt feladattal, 1729ben azonban már a ludwigsburgi újonnan felépült palotarész díszítésének gondolata foglalkoztatja. A Corps de logis kifestésére 1730 augusztusában szerződik korábbi megbízójával, Eberhard Ludwig württembergi herceggel ; a munkát a már elfogadott vázlatok alapján 10 000 Fl.-ért vállalja, s ugyanekkor a Stuttgart melletti Heimsheim kastélyában is dolgozik. A következő esztendőben elkészül a ludwigsburgi Vorzimmer freskója (jelezve 1731-ből) s végül 1733-ban az Ahnengalerie nagy mennyezetképe (szign. 1733). A nagyszerű freskósorozat Carlone legsikerültebb, legérettebb alkotásai közé tartozik. A hosszú összekötő folyosó keskeny mennyezetét változatos architektonikus keretbe foglalt kisebb négyszögletű képmezőkre tagolja s ezekben az allegorikus csoportok mozgalmas sokaságával a tudományok s művészetek dicsőítésének mindig újabb és újabb változatát adja. A keleti rész egyik nagy festményén pl..a herceg neve előtt hódoló tudományok és művészetek elrendezése nagyjában a prágai kis mennyezetképet követi (jobbra a festészet, szobrászat, építészet stb.), egy másik képen (a prágai lépcsőházra emlékeztető részletekkel) Apollo szekerét és a múzsákat sorakoztatja fel ; az ábrázolások egy részéhez a mitológiából, görög történelemből veszi tárgyát (Apelles és Campaspe stb.). 22 Eberhard Ludwig herceg halálával (1733) egyelőre befejeződött Carlone ludwigsburgi munkássága. 1734—35-ben az einsiedelni templom számára fest két nagyméretű oltárképet s az ansbachi rezidencia mennyezetfreskóján dolgozik. A díszterem boltozatán a Karl Wilhelm őrgrófot dicsőítő mozgalmas nagy allegorikus kompozíció a Belvedereből már ismert csoportokat eleveníti fel (vázlata Nürnberg, magángyűjtemény, szignálva 1734-ből). Egy időre ezután úgy látszik, hazatér Itáliába, s csak 1736 augusztusában utazik ismét Németországba, Kari Alexander württembergi herceg hívására. A fejedelem évi 2500 FI. fizetéssel udvari festőként szerződteti : „alle anfallenden Porträts als Historien und Fresco JVfahlereyen" megfestésére. 23 1736—-37-ben ennek megfelelően a stuttgarti palotában, 1737-ben a ludwigsburgi színházépületben adódnak számára kisebb feladatok, a herceg hirtelen bekövetkező halálával azonban ez a munkakör is megszakad s Carlonenak új megbízókat, új munkaalkalmat kell keresnie. Ekkor ismét néhány esztendőre Itáliába teszi át működése színhelyét, tevékenységének ezt a fejezetét azonban még hézagosabban ismerjük, mint az Ausztria— németországit. Az olasz kutatás szinte egyáltalában nem foglalkozott Carlone munkásságával, művei hiányoznak az olasz múzeumokból s észak-itáliai freskóiból alig 22 Lavagnino (id. m. LXXIV. tábla) tévesen reprodukálja Luca Antonio Colombo műveként az Ahnengalerie néhány mennyezetképét (Iphigenie feláldozása, Virginia), ezek is, mint a többiek, Carlone alkotásai. Az ugyancsak Lavagninonál (LXXXÍII. tábla) Carlonenak tulajdonított tükörterembeli freskó viszont a források tanúsága szerint az 1711 —19-ben Ludwigsburgban működő Colombo műve. 23 Fleischhauer, W. : id. m. 219.
