Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 17. (Budapest 1960
GARAS KLÁRA: Carlo Innocenzo Carlone
szült oltárképéhez látszik kapcsolódni (64. kép). 3 A keresztről vakító fehér leplen leeresztett Krisztus tetem s az azt körülvevő alakok ritmikus elrendezése, Weingartenben s a budapesti vázlaton teljesen azonos, egyezik a kereszt lábánál álló Magdolna elhelyezése, kéz- és lábtartása is, a jobboldali siratócsoportot azonban a Weingarten! változattól, s annak egy késői (1763) csaknem szó szerinti ismétlésétől, a Calvisano-i (Brescia mellett) templom oltárképétől eltérően oldotta meg a festő (63. kép). A Szépművészeti Múzeum képe kellemes fény-árnyék kontrasztjával, a ragyogó vörös és kék színek meleg harmóniájával Carlone legvonzóbb, legsikerültebb alkotásai közé tartozik, felfogása, a kecses nőalakok rajza leginkább a stuttgarti galéria Carlone-vázlatára, a ludwigsburgi mennyezethez készült (1773 körül) Apelles és Campaspe vázlatra emlékeztet. A két budapesti kép s Carlone néhány további, újabban felbukkant vázlata (Karlsruhe, Stuttgart, London, Graz stb.) érdemessé és sürgetővé teszi a pályafutásával, munkásságával való behatóbb foglalkozást, s minthogy ez a vizsgálódás a XVIII. század festészetének egy kevéssé ismert fejezetére deríthet fényt s számos eddig tisztázatlan kérdésre, téves feltevésre adhat helytálló megoldást, megkíséreljük e helyütt első ízben összefoglalni a Carlo Carlone oeuvre-jóre vonatkozó adatokat. Kiindulásul az egykorú hiteles források, minelenekelőtt J. R. Füssli még Carlone életében szerkesztett biográfiája, szolgálhatnak. 1 Carlo Innocenzo Carlone a Como környéki Scariaban ( Val d'Intelvi) született 1686-ban. Apja Giovanni Battista Carlone építész és szobrász egy népes és tevékeny művészcsalád tagja, anyja Taddea de Allio, a közismert építészdinasztia leszármazottja, fivére Diego, akivel később sokat dolgozott együtt, kiváló stukkátor. A családi hagyományokhoz híven korán művészpályára készül, első mestere apja, akivel a hagyomány szerint már gyermekkorában Németországban (Regensburg) jár. Később a freskófestő Giulio Quaglio-nál és a velencei akadémián, majd Rómában Francesco Trevisaninál tanul 4—4 esztendeig. Művészi kiképzését végül a római francia akadémián Charles Poerson vezetése alatt teszi teljessé, s 22 éves korában jól felkészült, jelentős vállalkozásokra alkalmas festőként állhat a világ előtt. Első műveiről, a korai alkotások létrejöttének sorrendjéről meglehetősen bizonytalanok az adatok. Először a ljubljanai székesegyház mennyezetképeivel kapcsolatban hallunk róla, az 1703—-1706-ban készült freskóknál mesterének, Quaglionak segédkezett. 5 Első önálló munkái az itáliai tanulóévek befejezése után, 1708 körül keletkeztek. Ekkoriban már Ausztriában dolgozik. Testvérével Diegoval részt vesz a passaui székesegyház díszítésében (?) s oltárképeket fest a jezsuita és a 3 Ltsz. 2175, olaj, vászon, 79x46,5 cm. Luzsénszky Pál gyűjteményéből 1901. A szóbeli hagyomány szerint (F. Lecchi, Pigler A.: A Régi Képtár katalógusa. Budapest, 1954. 99) a calvisanói oltárkép vázlatai, a calvisanói oltárképek (1763) a Levétel a keresztről és a Szt. Konstantin megkeresztelése mindenesetre úgy látszik Carlone korábbi oltárvázlatainak felhasználásával készültek (1. Szt. Konstantin keresztelése, Karlsruhe). Dr. B. Bushart szóbeli közlése szerint a kompozíció egy további változatát 1. München, Staatsgemäldesammlungen. 4 Füssli, J. R. : Geschichte der besten Künstler in der Schweiz. Zürich, 1779. V. 222. A Carlonera vonatkozó egyetlen modern összefoglalás, Marangoni, M. : I Carloni. Firenze, 1925., sajnos igen hiányos és pontatlan, a téves adatoknak egész sorozatát tartalmazza. így pl. Daun és Leopoldstadt — a marsall palotája és a bécsi kerület mint külön helységnevek szerepelnek, Stadlbaura (Stadl Paura bei Lambach) Ljubljana közelében, Hetzendorf Helzendorfként stb. (18, 36). 5 11 g, A. : Kunstnotizen aus Laibach. Mitteilungen der Kais. Königi. Centralkommission X. 1884. CXV. Az ifjú Carlone, akit a'krónikás (T h a 1 n i t s c he r, J. G. : História cathedralis ecclesiae Labacensis ab 1701) „promptus et sagax" jelzőkkel illet, már ekkor feltűnést kelt tehetségével.
