Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 17. (Budapest 1960

GARAS KLÁRA: Carlo Innocenzo Carlone

CARLO INNOCENZO CARLONE 1686 — 1775 A XVIII. század európai festészetének ismerete számos vonatkozásban mindmáig hézagos. Az arányok, melyekben a korszak művészeti tevékenysége a különböző feldolgozásokból elénk tűnik nem az egykori tényleges helyzetnek, a történeti valóságnak felelnek meg. Egyes területek, iskolák — így pl. a XVIII. századi velencei festészet, a francia rokokó festészet ismerete messze felülmúlja s szinte elhomályosítja a más, ugyancsak fontos művészi törekvések feltárását, s amíg pl. a táblaképfestők közül — minthogy műveik igen nagy számban vannak forgalomban — a kisebbek és jelentéktelenebbek is bőséges feldolgozásra találtak, a freskófestészet legkiválóbb mestereinek munkássága részben máig ismeretlen maradt. Az utóbbi idők számos komoly kezdeményezése ellenére is még igen sok a tennivaló e téren : a nehezen megközelíthető freskók közzététele, a hiteles forrásanyag kiaknázása, az egyes területek szerepének, az áramlatok összefüggéseinek tisztázása még a megoldatlan feladatok sokaságát nyújtja. Franz Anton Maulbertsch és a Maulbertscb-kör problémáinak vizsgálata után részben a kutatás véletlenje indította a szerzőt arra, hogy a XVIII. század egy ugyancsak ünnepelt freskófestőjének, Carlo Carlonenak munkásságát vegye vizsgálat alá. A budapesti Szépművészeti Múzeum a legutóbbi időkben egy „Levétel a keresztről"-t ábrázoló XVIII. századi festményt őrzött,

1 melyet a festő ismert alkotásaival való stíluskapcsolata alapján kétségtelenül az Ausztriában és Németországban is működő comoi (Scaria) születésű mester művének tarthattunk (62. kép). A kép a Lambach melletti Paura Szt. Háromság kápolnája oltárképvázlatának bizonyult. Carlone, aki 1719-től a kápolna freskóin dolgozott, 1722-ben kötött szerződést a „Krisztus levétele a keresztről" oltárkép megfestésére 900 aranyért. A megegyezés hangsúlyozza, hogy az oltárképen a bemutatott vázlattól eltérően „noch in ainer Glori Gott Vatter und also die allerheylligste Dreyfaltigkeit Vorgestöhlt werden solle."

2 Minthogy a budapesti vázlaton éppen ez a részlet hiányzik s a kompozíció a kereszt alatti csoporttal — a fehér leplen nyugvó Krisztus-test, a szőke hajú, kezét összekulcsoló Magdolna, a fájdalmas Mária megnyúlt alakja a jobbszélen Nikodemus ós János s a két sirató asszony — mindkét vázlaton pontosan megegyezik, a meleg színezésű, lendületesen modellált budapesti festményben a lambachpaurai kápolna oltárképének a szerződésben említett s a kivitelezés alapjául szolgáló modelloját. alapvázlatát ismerhetjük fel (61. kép). Színeiben, típusaiban közel rokon evvel a képpel Carlone egy másik budapesti műve, a „Levétel a keresztről" egy további, elrendezésében eltérő változata, mely a mester egy németországi munkájához, a Weingarteni bencés apátság 1731-ben ké1 Budapesti magántulajdonban, olaj, vászon, 60X37 cm. - Österreichische Kunsttopographie XXXIV. Stift Lambach. Wien, 1959. 472. old., 547. kép.