Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 17. (Budapest 1960

RADOCSAY DÉNES: A magyarországi gótikus faszobrászat határkérdéséhez I.

mindkét csoportnál egyforma ellentétére, a hajfonatok hasonló modellálására, a ruháknak, a gótikus divattól eltérő, alul vízszintes-egyenes végződésére. Rokonságuk adhat választ a Szépművészeti Múzeum-beli két szobor eredeti rendeltetésének kérdésére is. Hasonlóan a leibiciekhez, a késmárkiakhoz, a kassai Szt. Ceciliához, ezek is gótikus környezetben készülhettek, nagy valószínűséggel egy hajdani szárnyasoltár elveszett mellék- vagy oromzati figuráit pótolhatták. Keletkezésük ideje, a leibici és késmárki oltár útmutatása szerint a XVII. század második felére tehető. Sajátos formáikból egyelőre mindössze ennyi következtethető. De nem zárul velük a sorozat, eklektikus stílusuk tovább is vezet : a kassai múzeum két hozzájuk hasonló figurát őriz (47—48. kép). Az idősebbik vállán ügyetlenül faragott gyermekalak — baljával a szent nyitott könyvébe mutat — minden bizonnyal Máté evangélista angyal-attributuma, a fiatalabb mellett a földön pedig madár, sas áll s ez utal evangélista János kilétére. Elemzőbb jellemzésük szükségtelen. Leírásuk lényegében azt ismételné, amit a három leibici női szenttel és a Szépművészeti Múzeum két férfifigurájával kapcsolatban mondottunk el. Stiláris alapvonásaik azonosak, sőt a Szépművészeti Múzeum idősebb apostolának és Szt. Máténak arcvonásai is közeli rokonok. A különbség közöttük csupán annyi, hogy a két kassai figura ruházata a Szépművészeti Múzeum két szentjéénél finomabb és sűrűbb redőkkel árkolt, hogy a két kassai evangélista jobb, illetve bal karját a budapestiektől eltérően, de a leibiciekhez hasonló módon a felfogott köpenyszárny egy-egy öble keretezi ; gótikus főformáik nem érintetlenek a reneszánsz levegőjétől. Rendeltetésük is azonos lehetett, ők is bizonnyal egy romladozó szárnyasoltár kiegészítésére készülhettek — indokolatlan lenne tehát születésük idejére az előbbiekétől eltérő módon következtetni. A leibici, a Szépművészeti Múzeum-beli és a kassai szobrok összehasonlítása során önként kínálkozik valami faj ta belső kronológiai rendet is teremteni közöttük. Ez időrend alapja a leibici barokk oltár építésének évtizede, 1680 tája lehet, A művészettörténet tanúságai szerint a formai fejlődés, egy-egy stílusperióduson belül, az egyszerűbbtől az összetettebb, a gazdagabb felé halad. Figuráinknál ezek szerint Leibic •— Szépművészeti Múzeum — Kassa a formai fejlődés útja. Bonyolítja ugyan a kérdést tudatosan gótizáló szándékuk, az a valószínű körülmény, hogy létrejöttüket egy-egy meglevő gótikus szoboregyüttes is inspirálhatta s hogy ehhez többékevésbé alkalmazkodni is igyekeztek, mégis az őket összefűző rokon stiláris jegyek, hasonló kompozícójuk, gótikus kötöttségeiknél erősebbeknek tűnnek. Formai viszonyuk egymáshoz valószínűsítheti, hogy a sorozat tagjai egyazon iskola, vagy műhely alkotásai s időben talán 5—10 éves közökkel követték egymást. E XVII. század végi műhely, vagy iskola hipotézise kapcsán a Szépművészeti Múzeum további négy szobra nagyobb nehézség nélkül illeszthető már a közös, egységes keretbe. Az első Szt. Jeromos kisméretű alakja (49. kép),

11 a másik három összetartozó szobor közül kettő ismeretlen püspökszentet, a harmadik pedig feltehetően Szt. Bálintot ábrázolja (50. kép).

12 Stílusuk az iskola közös vonásainak újabb, az eddigieknél gyengébb variánsa. Arcvonásaik a Szt. Mátéval jelzett típus folytatói. Redőik lágyabbakká váltak, dekoratívabbakká lettek, nincs máiellentét az arcok és ruházatok faragási módja között. Mintha hiányozna belőlük a pótolni szándékozott gótikus szobor eleven ösztönzése, mintha megszokott s már fáradt műhelygyakorlat teremtette volna alakjaikat. A feltételesnek jelzett kronológiai láncolatba utolsó tagként kapcsolódhatnak. 11 Fa, 61 cm. Ltsz. 55.941. 12 Fa, 66, 68, 69 cm. Ltsz. 55.943.1—55.943.3.