Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 16. (Budapest 1960)
KÁKAY SZABÓ GYÖRGY — RADOCSAY DÉNES: A kissszebeni főoltár szárnyképei
a piszokréteg eltávolításának módját, természetes eljárásként adódott számára új színekkel ismételni meg az eredeti kompozíciót. Megállapíthattam azt is, hogy más kéz festette át a belső szárnyképeket, pl. Ker. Szt. János születése (41—42. kép), és más a külsőket (Angyali üdvözlet, Jézus születése ; 36—40 kép). A belső szárnyképek átfestése valamivel ügyesebb kézre vall, mint a külső tábláké. Míg a belső szárny képeket csak részben festették át, többnyire vékonyan, addig a külsőket teljes egészében vastag átfestés fedi. Érdekes megfigyelni, hogy a belső szárnyképeknek azokat a részeit szabadon hagyták, amelyeknek átfestése nagyobb gondot okozott volna. Ilyenek az aranyozott felületek, az arany-brokát ruhák, a hajzat és pár helyen az arcok is. Akad olyan arcrész, ahol csak a fényeket, vagy csupán a szemeket festették át ; néhol az eredeti és az újabb színek teljesen megegyeznek. Ez a részleges átfestés igen megnehezíti a helyreállítás felelősségteljes munkáját, s különösen óvatos eljárás szükséges akkor, amikor az átfestés átterjed az aranyozott részekre is. A közópkoii képeknek ezek a legérzékenyebb részei, mivel már tiszta vízzel is oldódnak, lévén a bólusz gyengén enyvezett kréta. Ilyen helyeken az átfestést csak mechanikai módszerrel, kaparással távolíthatjuk el. Külön problémát jelent a lazúrosán festett részletek restaurálása. Köztudomású, hogy a középkori festő egyes színeknek, így a zöldnek, pirosnak vagy kéknek sötét árnyalatait lazúrozó eljárással érte el. Előbb aránylag világos, kissé nyers színnel festette meg a kívánt részletet, többnyire ruharedőzetet, azután hasonló, de tüzes sötét színnel — minden árnyalás nélkül — vonta be az előzőleg megfestett drapériát, így változtak aztán képein az erős, kissé meszes hatású színek tüzesekké, mély árnyalatúakká. Az idők során azonban a lazúros színekben használt lenolaj előbb megsárgult, később barnává vált, végül teljesen átlátszatlanná lett. Az így megváltozott festékréteg természetesen tónusban és színben is elüt a többi, nem lazúrosán festett résztől. E képfelületek restaurálása igen kényes feladat. Ha a lazúros festékréteget eltávolítjuk, túl nyerssé válik a kép egy része, ha pedig nem érintjük az elváltozott felületet, úgy zavaróan disszonáns együttest alkot a képfelület helyreállított részeivel. A kisszebeni főoltár Szt. János születése képén (41—42. kép) a problémát a következő módon oldottam meg. Az előtérben térdelő szolgáló zöld ruhájáról az elváltozott színfelületet eltávolítottam, majd a letörléshez használt vatta-csomókból a leoldott festéket kivontam, és az így nyert barnás-zöld, lazúros festékből annyit tettem vissza a letisztított, kissé rikító színű redőzetre, amennyi e domináló színfolt elmélyítéséhez elégnek bizonyult. KÁKAY SZABÓ GYÖRGY Stíluskérdések A fentiekben vázolt restaurálási folyamat régóta számontartott, de vaskos átfestései miatt mindeddig ismeretlen táblaképsorozatot iktat most későközépkori festményeink gazdag együttesébe. Az oltár ötven esztendeje jutott múzeumi őrizetbe, szobrairól eddig is gyakran esett szó, de festményei előtt •—• néhány tematikai, ikonográfiái megjegyzéstől eltekintve — művészettörténetünk hallgatni kényszerült. Impozáns méretei, tizenhárom szobra, huszonnégy táblaképe legnagyobb szárnyasoltáraink sorában jelölik meg helyét. Az oltár huszonnégy képe közül eddig mindössze öt született középkori szépségében újjá, s így a tekintélyes sorozatot övező kérdésekre végső válasz ma még nem adható. Nem oldható meg a mesterkezek problémája, nem rögzíthető pontosan 10 Bulletin 16 133
