Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 16. (Budapest 1960)

KÁKAY SZABÓ GYÖRGY — RADOCSAY DÉNES: A kissszebeni főoltár szárnyképei

helye a rokon emlékek között, nem határozhatók meg megnyugtatóan a közelebbi vagy távolabbi műhelyekkel és iskolákkal szövődött stiláris rokonvonásai. De tágabb határok között körvonalazható már az a terület, amelynek talajából stílusa sarjadt, felismerhető kapcsolatainak fő irányvonala s mérlegre helyezhető nemes kvalitása. A táblák friss szépsége indokolja, hogy megelőzve a még hosszabb időt igénylő restaurálás teljes befejeztet, röviden bár, már most is szó essék róluk. Az öt restaurált festmény közül kettő a belső szárnylapokról, Keresztelő János élettörténetének sorozatából, három pedig a zárt oltár mezőiről való. Az előbbi kettő Keresztelő János születését (41. kép) és Jánost Heródes előtt (44. kép), az utóbbi három az Angyali üdvözletet (38. kép), Jézus születését (40. kép) és az Utolsó ítéletet (45. kép) ábrázolja. (A Keresztelő János Heródes előtt jelenetet és az Utolsó ítéletet Móré Miklós tisztította meg barokk átfestéseitől.) Közölt fényképeik mellett hosszabb, elemző leírásuk szükségtelen, csupán ragyogó színeikről, széles és gazdag színskálájukról kell külön is megemlékezni. A tündöklő fehér ruhák, az izzóan vörös és a mély zöld köpenyek, az elegáns kék palástok, a hűvösen tartózkodó szürke interieurök, másutt meg a meleg hangulatú rózsaszín architektúrák a festő, vagy a műhely gazdag kolorista fantáziájáról, ízléséről, ötletességéről vallanak. À határozott karakterű színek biztos kontúrokkal válnak el egymástól, egyszerű rendszerező elvet követnek, harmonikus együttest alkotnak. Az öt jelenet kompozíciója a színek együtteséhez hasonlóan világos és egyszerű. A festmények a választott témát kevés alakkal, a legszükségesebbekkel jelenítik meg, kerülik a zsúfoltságot, a szereplők térbeli elhelyezése egyszerűen értelmes. Jellemző, ahogy az egyes kompozíciók a magas és keskeny arányú táblák által adott térhez nem alkalmazkodva a jelenetek kevésbé fontos részleteit elhagyják, vagy a szereplők figuráiból is kisebb szeletet lemetszenek. Ez a sajátos, de nem szokatlan eljárás a János Heródes előtt táblán a legszembetűnőbb — a belső tér jobb oldala a terített asztal jobb felével együtt kiesik a képmezőből — a János születésén az átlósan elhelyezett ágy marad csonka, az Utolsó ítéleten a két térdelő figura hátát metszi a keret. E két utóbbi kép egyben a világosan egyszerű komponáló elv szemléltetésére is jó példa. De a röviden jelzett rokon sajátosságok mellett különbözőségek is megfigyelhetők az egyes táblák között : a két belső mezőn levő kép, János életének két jelenete mozgalmasabb, szereplőik az ábrázolt térhez arányosítva kisebbek, a három külső szárnymezőre festett jelenet ezzel szemben higgadtabb, figuráik nagyobb arányúak. Hasonlóképpen eltérések figyelhetők meg az egyes arctípusok között is. Bővebben szólni e rokon és különböző jegyekről ma még indokolatlan lenne, szélesebbkörű több megfigyelés csupán az összes tábla restaurálása után végezhető majd. Festményeink fejlett művészi ízlésről, csiszolt festői kultúráról tanúskodnak. Elmélyülésre hajlamos hang, formai elegancia, világos komponálókészség, színbeli választékosság jellemzi a képeket. S erényeik között nem hagyható említés nélkül a kisebb, csendéletszerű részletek ábrázolásában megnyilatkozó könnyed festőiség, amit a János születése kép előterében a vizes kancsón megcsillanó fények, vagy a háttér asszonyalakjának kezében levő tál, avagy Heródes terített asztala szemléltet. Ha e jelenetek az M S mester előkelő európai rangját nem is érik el, kétségkívül a magyarországi—szlovákiai táblaképfestészet legszebb emlékei közé sorakoznak. A sorozat, az öt kép formai tanúsága szerint is, nem egy festő műve. A műhely stílusa a Lőcsei Vir dolorum oltár mestere és a Szent Antal Legenda Mester, valamint a Káposztafalvi Mester által képviselt irányzattal rokon. Nem azonosítható e szepességi festők egyikének stílusával sem, mégis úgy tűnik, hogy ez összefüggések, az összes tábla restaurálása után az 1500 körüli szepességi táblaképfestészet fejlődés-