Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 16. (Budapest 1960)
BOSKOVITS MIKLÓS: Bolognai „Imago Pietatis”
Összevetve mármost a búcsúszövegeket, megállapítható, hogy bizonyos formulák, adatok és nevek ismétlődnek ezekben és egy feltételezhető prototípushoz vezetnek vissza. A búcsúk rendkívüli sokféleségét magyarázzák a változtatások, amelyeket az egyes főpapok valóban megtettek, valamint az apokrif hozzátoldások, amelyeket egyes vidékeken valamilyen szájhagyomány vagy közhit alapján fűztek a régi szöveghez. Mégis feltűnik, hogy a szövegek egy típusa ismételten hivatkozik Szt, Péterre, mint aki a búcsút engedélyezte volna,0 megemlít egy meghatározott számú pápát ós püspököt valamint névszerint IV. Incét, akik a nevezett búcsút valamennyien megerősítették és megtoldották. Ehhez járul még a szövegekben az a bizonyos „amulett" jelentés, amelyre fentebb céloztunk, tehát az arma segítsége a szülésnél és védelme a rossz haláltól. 21 Rudolf Berliner, a kérdés legutóbbi feldolgozója csak a XV. század közepéről ismer hasonló jellegű szöveget, 22 s így az egész típust viszonylag későinek tartja. Most viszont, Múzeumunk új szerzeménye, úgy a firenzei Chiostro degli Oblati-ban (repr.: S i r é n, O.: Don Lorenzo Monaco. Strassburg, 1905. I. tábla) és táblaképe a firenzei Accademiában (repr.: Panofsky, E.: id. m. 269), Domenico di Michelino képe a chambéry-i Musée Benoit-Molinban (repr. Rivista d'Arte XVII, 1935 ...), vagy a cremonai képtár ismeretlen mestertől való táblája (repr.: Puorari, A.: La Pinacoteca di Cremona. Cremona, 1951. 29. kép) és a kölni Schnütgen múzeum XV. századi középolasz mestertől száimazó táblája (repr.: Berliner, R.: id. m. 83). Az utóbbi kettőn búosúfeliiatot is olvashatunk. — A Szt, Gergely miséjével kibővített ábrázolás ritka Itáliában. (Egy a XV. század második feléből eredő metszeten találtam ilyet. Lásd: Hind, A.: Early Italian Engraving. IL LondonNew York, 1938. 43.) A Levétel a keresztről, illetve a Krisztus siratása jelenetének az arma-val való összekapcsolására is csak egy példát említenék : Fra Angeliconak a new yorki Kress-gyüjteményben levő tábláját (repr.: Painting & Sculpture from the Kress Collection. National Gallery of Ait. Washington, 1949. 31). 20 Ami a búcsúszövegek sokféleségét illeti, arról már 111. Ince is panaszkodik a (negyedik) lateráni zsinat 62. kánonában és hangsúlyozza, hogy azontúl csak a pápa vagy az egyházmegye püspökétől megerősített búcsúk érvényesek. (Vö.: Gottlob, A.: Kreuzablass und Almosenablass. Stuttgart, 1906. 250 skk.) A később is több ízben előforduló szabályozásokból azonban arra következtethetünk, hogy ez mégsem történt így. Mindenesetre a búcsúk a XIV. században már lehetőleg pápákra és püspökökre hivatkoztak, érvényességük bizonyítására. Valóban vannak is adataink, hogy egyes pápák búcsúkat engedélyeztek bizonyos képek tiszteletére (vö. Paul us, N.: id. m. II. 20 és III. 431). Másrészt a Szt. Péterre hivatkozó búcsút sem kell feltétlenül apokrifnak tekintenünk ; ilyen esetben, mint a mi képünknél is, feltehető, hogy az eredeti búcsúformulát kiadó pápa a Szt. Péternek adott oldó és kötő hatalomra hivatkozott, a búcsú kiadásának jogát óhajtotta az első pápa tekintélyével alátámasztani, s a későbbi, népiesen megrövidített, átalakított szövegekben azután ezt a magyarázatot elhagyták az egyszerűség kedvéért. 21 Lásd : Blume — Dre v es: Analecta Hymnica Medii Avei. Leipzig, 1886. 31, 98. által közölt XV. századi versikét : „Portans secum arma digne / A periculo et igno / Et ab aquis est secuius / Cum est vitam rediiturus / Sacramentis non carebit / Nee daemonium pavebit, / Mulier in partu stricta / Portans secum arma pieta / Contuenda reverenter / Mox solvetur eius venter." (Vö.: még Berliner, R.: id. m. 64, és 307. jegyzet.) 22 Id. m. 129. old., 310. jegyzet : „W'er unsers herren waffen altag ansieht mit sampt der parmherzigkait vnd spricht mit dem psalm Deus misereatur nostri mit den hernach geschriben gebetten der hatt von sant Peter dem zwölf hotten vier Jar antlass vnd von dreysig bäbsten nach ym von yedem hundert tag. Item von acht vnd zwanzig bischoffen von yedem XL tag antlass. Innocentius der vierd babst hat den obgenanten antlass bestett in ainem gemeinen concilio und darzu hundert tag antlass." Hasonló szöveget közöl Berliner szerint (id. m. 311. jegyzet) Thiers, J. B.: Traité des superstitions qui regardent les sacrements. Paris, 1704. IV. 71. Sajnos, ez a mű nem volt számomra hozzáférhető.
