Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 16. (Budapest 1960)
BOSKOVITS MIKLÓS: Bolognai „Imago Pietatis”
nak hasonlósága. Az arcfelépítés jellegzetes arányai, a szemek és az orr megformálása, a szájtartás emlékeztetnek elsősorban képünkre, mégpedig nemcsak Krisztusnál, hanem a festmény baloldalán elhelyezkedő siratok csoportjánál is. De Vitale hatásáról tanúskodik a ruharedők elrendezése is, ha összehasonlítjuk a mi képünkön Mária alakját a luganói Keresztrefeszítésen baloldalt a legszélén álló nőével, aki az összeroskadó Szüzet támogatja. Általában a súlyos, összefoglaló formák alkalmazását figyelhetjük meg mindkét képnél a drapériákon. Az ismerős arctípus feltűnését látjuk egy másik, Vitaiénak tulajdonított művön, a bolognai S. Francesco freskótöredékein is, ahol, csakúgy mint a Thyssen-Bornemissza gyűjtemény Keresztrefeszítésén, a rimini művészet erős hatása figyelhető meg. 10 Mesterünk tehát kétségtelenül kapcsolatban állt a rimini festészeti hagyományokkal és — ha sokszor kisszerűen és ügyetlenül is — Vitale stílussajátságait igyekszik követni. Nézetünk szerint képének keletkezését meghatározza az az időtartam, amelyen belül a vitaleszk stílus (és hozzátehetjük : a rimini festészet hatása) Bolognában továbbél. Tudjuk, hogy a XIV. század utolsó tizedeinek jelentősebb bolognai mesterei, Simone dei Crocefissi, Lippo Dalmasio vagy a rejtélyes „Cugino dei Komagnoli" műveikben fokozatosan eltávolodnak ettől a hagyománytól és általában a századforduló idejére a lágyabb, poétikus előadásmódot teljesen kiszorítja a kissé száraz, tárgyilagosabb felfogás. Hadd említsük meg itt ennek példájaként Simone dei Crocefissi 1368-as évszámmal ellátott képét (35. kép), amely a fiának élettelen testét ölében tartó Máriát, az ,, Imago pietatis" egy újabb változatát állítja elénk. 11 A ruhátlan test hangsúlyozott, szinte fémesen csillogó plasztikája, a realisztikusan gondos megmintázás, a halott arcának keményen formált vonásai elütnek Vitale érzékeny formaadású, törékeny figuráitól, és egy későbbi stílusfejlődés eredményét mutatják. Ugyanakkor azonban észre kell vennünk azt is, hogy az arcok konstrukciója, elsősorban Máriáé, itt is rokon még a mi képünkével. Ezért gondoljuk, hogy képünk mesterét a bolognai, Vitale hagyományát őrző festők között kell keresnünk, abban az időben, amikor ez a hagyomány még elevenen élt, legalábbis az elmaradottabb kismesterek műveiben, tehát a XIV. század 70-es, 80-as éveiben. 10 A bolognai S. Francesco-ból korábban Francesco da Rimini freskótöredékei voltak ismertek, tehát ennek a templomnak a freskódísze a rirnini és a bolognai festészet kapcsolatainak kétségtelenül fontos állomása volt. Vitale ,,Cenacolo"-jának töredékeit, amelyek közül különösen Szt. János feje emlékeztet a mi képünk típusaira, Brandi, C. közölte (Critica d'Arte II, 1937 ; vö. még Van Marie, R.: id. m. IV. 338). 11 A kép a bolognai Museo DaviaBargellini tulajdonában van és szerepelt a bolognai trecento kiállításán (vö.: Bolletino d'Arte XXXV, 1950. 369). — A fényképfelvételért Dott. Mario Massaccesinek szeretném kifejezni hálámat ezen a helyen.
