Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 16. (Budapest 1960)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: A C. A. festő műhelyéből

Ehhez a csoporthoz kapcsolódik a budapesti Szépművészeti Múzeum egy kisméretű vázája is (18—20. kép).

28 A forma, a száj fölötti félköralakú, átfúrt fogóval („bail-amphora") a campaniai keramika specialitása. A durván festett edényen a fekete máz fémes csillogású ; a mellékes díszítés csak a nyak alsó részének és a nyaktól kis kiugrással elváló vállnak nyelv- illetve vonal-sorára szorítkozik. Az alsó végén durva ecsetvonásokkal lezárt képsávban két balra néző, az edény tengelyétől kissé balra csúszott női fejet két növénydísz választ el. A női fejek kivitele egyforma : a két kekryphalos mintái azonosak, a sugaras diadéma, a fülbevaló és a nyaklánc színezése is.

2<J A főoldalt csak az jelzi, hogy az egyik fej előtt a földből felnövő ág áll, fölötte pedig fehér virág látható. Igen hasonló a két növény-motívum is : vastag törzsű ,,palmetta-fa", fehér kontúrvonalakkal, két oldalán spirálislevélen ülő félpalmettával, amelynek dél-itáliai szokás szerint csak a középső melletti levele mutatja a késő-klasszikus eredetű „láng"-alakot.

30 Nehéz elképzelni, hogy ez a váza is a C. A. festő kezétől származik, de kétségtelenül szoros kapcsolatot mutat műhelyével. A szemek és a haj rajza, az ékszerek típusa és elhelyezése, a fej beállítása az ott festettekre emlékeztet ; az A. oldalon felnövő ág is kedvelt motívum a C. A. festő körében, a palmetta-fának pedig, amely lényegében azonos a budapesti kratér füldíszeinek oldalsó motívumával, a fenti stockholmi hydrián, a festő egy sajátkezű lekanisán és egy azzal rokon cumaei lekanison van megfelelője.

31 A rajz durvasága, a kivitel hanyagsága és a női fejek arckifejezése elválasztja a vázát a C. A. festőnek és szűkebb körének darabjaitól, de kétségtelenül az ő hatása alatt s talán műhelyében dolgozó vázafestő munkája, akinek bizonyára nem lesz nehéz további munkáit felismerni ; ezt olyan apró jellegzetességei is megkönnyítik, mint a száj vonalának kissé beljebb rajzolása és az egy, illetve két pont az áll és a nyak találkozásánál. Nem kevésbé problematikus a C. A. csoporton belül a névadó mesterrel való kapcsolata egy ugyanilyen formájú másik budapesti váza festőjének. A váza (21— 23. kép)

32 az előbbinél gondosabb munka, bár a nyak kissé félrehajtott formája és festetlen felsőrésze első pillantásra nem ezt mutatja. A nyakat a válltól elválasztó perem azonban hangsúlyozottabb s a láb is tagoltabb, festetlen sávokkal. A képsávot talajvonal húzza alá. Az első és hátsó oldalt díszítő álló nőalak megint balra tolódott a váza tengelyétől. A főoldal ezúttal világosabban felismerhető, a festő szinte csak ezt színezte,

33 s ezen az oldalon az álló nőalak ruhája is jóval gazdagabb díszítésű : hosszú peplos apoptyqmá-v'dX, mindkettő dúsan mintázott. 28 Ltsz. 50.250 ; magassága : 25,2 cm ; szájátm.: 7,8 cm ; talpátm.: 6,3 cm. Teljesen ép. Sárgás-rózsaszín agyag, barnásvörös bevonás. Az első világháború előtt létrejött Wartha-gyűjteményből. 29 Fehér: a két diadéma sugarai, az ág egyes levelei, a virág az A. oldal női feje fölött, kontúrvonalak a növénydíszen. Sárga: a diadémák, nyakláncok, fülbevalók és a földből fölnövő ág. 30 Jacobsthal, P.: id. m. 177 —8. 31 CVA Capua 1, 49. tábla, 11; Mon. Ant. 22, 687 — 8, 235. kép. A csoportban egyébként is gyakori. 32 Ltsz.: T 660; magassága: 38,8 cm; szájátm.: 10,1 cm; talpátm: 8,6 cm. Nemes Marcell ajándéka 1917-ben. Teljesen ép. Barnássárga agyag, barnásvörös bevonás. Oroszlán Z.: Az O. Szépművészeti Múzeum antik terrakottagyűjteménvc. Budapest 1930. 124, 37/7. sz. 33 Sárga (többnyire csak a nyoma ismerhető fel): a nőalak s a k k o s a, öve, saruja, fülbevalója, karperecei, a kancsó, az ág. Sárga vagy fehér: a koszorú, a lánc az ablakban, talaj vonalak az A. oldalon, az ág a B. oldalon (talán a B. oldali nőalak diadémája is), pontok a növénydíszben, kontúrvonalak az ablakon és a növénydísz virágainak szélén. 9* 117