Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 16. (Budapest 1960)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: A C. A. festő műhelyéből
A vastag öv óriási csomóba van kötve, két szára a végén szalaggal az apoptygma széléig lóg le (sárga festése lekopott s a képen alig látható). A nőalak fején sakkost, fülbevalót, lábán sarut, mindkét karján spirálisos karperecet visel, jobb kezében füles kancsót, a másikban koszorút tart. Lába alatt a talajt kis hullámvonalak jelzik, amelyekből előtte vékony ág nő fel. Mögötte ablakból lánc lóg le, végén a liliom-alakú dísszel. A hátsó oldal köpenyes nőalakjának haját hátul szabadon hagyja kekryphalos-a, amelyen sugaras diadéma van. A földből ő előtte is ág emelkedik. Szinte teljesen színezetlenek a két alakot elválasztó növényminták is : óriási álló akrotérion-palmetta, kettős félkör alakú maggal, hegyes középső levéllel, mellette két oldalt felnövő, a már ismert motívumban végződő indával ; az oldalsó indákból félpalmetta nő ki, a középső palmetta fölött két oldalt egy-egy csepp-minta. Az ágak és az ablakból kilógó gyöngysor azonnal a C. A. festő körére utal, de a kapcsolat sokkal szorosabb az ilyen mellékes részleteknél. A B. oldal nőalakja pontosan ebben a formában jelenik meg a C. A. festő vázáin, 34 és az A. oldali alak is feltűnik pl. a nápolyi múzeum egy ugyanilyen formájú vázáján. 35 Igaz, hogy az arcprofil a budapesti vázán eltérő a C. A. festőnél szokásosaktól, s elsősorban ez indokolja Trendall feltevését, hogy itt nem a C. A. festővel állunk szemben, hanem a csoport egy másik mesterével, akit ő Walters-festőnek nevezett el. 36 A Trendalltól oeuvre-jébe sorolt vázák nagyrészt publikálatlanok, egy nápolyi vázával kapcsolatban azonban, amelyet szintén a Walters-festőnek tulajdonít, inkább afelé hajlanánk, hogy a C. A. festő sajátkezű munkájának tartsuk; 37 erre mutat az ülő nőalak is, bal lábfejének csak a festő sajátkezű darabjain megtalálható jellegzetes rajzával. A határvonal a két festő között tehát egyelőre meglehetősen elmosódott s nagyobb bizonyosság, mint sok más esetben, itt is csak nagyobb számú anyag közzétételétől és Trendall összefoglaló monográfiájának megjelenésétől várható. Annyi mindenesetre már most is nyilvánvaló, hogy a C. A. festő nemcsak személyes munkásságával, hanem széleskörű és pontosan még csak ezután lemérhető hatásával is középponti alakja a IV. század második fele campaniai vázafestészetének. Vázái a nagy campaniai lelőhelyek mellett Lucaniába, Apuliába és talán Etruriába is eljutottak, festőstílusának hatását pedig nemcsak a sajátkezű munkáihoz szorosan kapcsolódó és tőle sokszor alig elválasztható közvetlen tanítványok bizonyítják, hanem megvan a nyoma a nagy campaniai műhelyek, sőt Sicilia egykorú vörösalakos vázafestészetében is. 38 Görög művészi anyanyelvét mindvégig megőrizte, bár mind tárgyban, mind stílusban helyi „dialektus"-elemekkel keverve. Ez jól illenék bele abba a képbe, amelyet Cumaeről az ásatások és az írott források nyújtanak: 39 görög kultúráját a 421—420-as samnis hódítás után, úgy látszik, igen nagy mértékben megtartotta és a síroknak az a csoportja, amelyben a C. A. csoport itt előkerült vázáit is találták, ennek a kultúrának bizonyos fokú felvirágzásáról tanúskodik a 334 körüli időben; 40 ekkor Cumae is Róma védelme és fenn34 Pl. CVA Sèvres, 38. tábla, 18 ; Not, Scavi 1935. 275, 16. kép, erről 1. alább. 35 Not. Scavi 1931. 607, II. 36 Szíves levélbeli közlése szerint, amelyben azt is kiemeli, hogy a Walters festő vázáinak hátsó oldalán látható alakok igen hasonlóak a C. A. festő sajátkezű vázáinak alakjaihoz. 37 A 34. jegyzetben említett ,,bail amphora"; Beazley id. m. 87. szerint is „nagvon valószínű, hogv sajátkezű munkája." 38 Beazley, J. í>.: id. m. 105 ; T r e n d a 11, A. D.: id. m. 40—42. 39 L. elsősorban B e 1 o c h, J.: Campanien. Breslau, 1890. 145 — 52; G abri ci, E.: Mon. Ant. 22 (1914) 585 — 730 ; Pet ers o n, R. M.: The Cults of Campania. Rome, 1919. 45 — 79. 40 A jelenség Campaniában nem elszigetelt ; ugyanez a helvzet pl. a d e a Marica szentéllyel (Mingazzini, P.: Mon. Ant. 37 [1938] 939-40.)