Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 16. (Budapest 1960)
VARGA EDITH: Az óegyiptomi stukkó szobrászminták történetéhez
kajába. 45 A stukkó öntvények azonban sohasem készültek befejezetlen mintáról. Természetesen vannak jobb és rosszabb példányok, egy negatív frissebb vagy fáradtabb öntvényei, de az eredeti minta mindig befejezett darab volt. Nem készülhettek továbbá oktatási céllal azért sem, mert a tanuló a stukkó öntvényen semilyen mesterségbeli tudást nem nyerhetett ; ezek az öntvények a kész fejet, az ábrázolt téma típusát örökítették meg, és ez a fajta minta már olyan szobrászoknak szólt, akik tisztában voltak a gipszminta kőbe való átvitelének eljárásával. Sokkal inkább kőfaragóknak készítették — valószínűleg tucatszámra — a különböző öntvényeket, azoknak, akik valamely szobrászműhely kötelékében dolgoztak egy-egy nagyobb megrendelésen. A mesterségben járatos, de önálló alkotó munkára nem alkalmas mesteremberek e stukkó minták nyomán faragták kőbe a szobrokat és reliefeket, s a késői és ptolemaios-kor karakterisztikus vonásokat és stílust tekintve olyannyira egységes emberábrázolási szkémája nagyrészt a szobrászatban nagy szerepet játszó stukkó mintáknak köszönhető. Az a jelenség, hogy a késői kor végére és a ptolemaios-kor elejére az embertípusnak olyan ábrázolási szkémája alakult ki, amely évszázadokon át — jelentéktelen változtatásokkal — uralkodott a szobrokon és reliefeken, elsősorban a nagy szobrászműhelyek mintadarabjainak széleskörű elterjedésével, s azok mechanikus másolásával magyarázható. Természetesen hosszas összehasonlító munkával csoportonként el lehet különíteni a szobrászminták fő portré-típusának egy-egy variánsát, 46 de a fennmaradt anyag egészét szemlélve szembeötlő a karakterisztikus vonások ismétlődése. A mészkő büsztök, fejek és reliefek lényegüket tekintve már nem tanulmányok, hanem minták, s a stukkó-öntvények sem a teremtő munka valamely fázisát rögzítik, hanem csupán a mechanikusan gyártott minták kópiái. S ahogyan a mészkő mintát készítő szobrász tevékenységében nem volt hely egyéni invenciónak ; a kőfaragó munkája sem terjedt túl az egyszerű másoláson. A típusoknak e mechanikusan ismétlődő folyamatában valóban még az is elképzelhető, hogy az öntvény eredetije a kőfaragót megelőző generáció idején készült. 47 E mintákból hiányoznak az újat alkotó munka jegyei, s az e korból való modellek hatalmas bőségével szemben mélyre zuhan azok kvalitása. Az öntvények, melyek az Obirodalom és az Amarna-kor idején az alkotó munka egy állomását örökítették meg, a késői kor végén és a ptolemaios-korban olyan kőfaragók számára szolgáltak mintául, akik önálló alkotó munkát nem végeztek, illetve nem végezhettek. Nagy vonalakban áttekintve a stukkó-öntvényeknek az egyiptomi művészet három nagy korszakában, a portrészobrászat fejlődésében és a stílus alakulásában játszott szerepét, látható, hogy az öntvényminták kialakulásának, virágzásának és hanyatlásának csomópontjait az Obirodalom, az Amarna-kor és a késői, illetve 45 A saisi korban a mestereknek is szükségük volt a feledésbe merült hagyományok tanulmányozására. Ismerünk olyan eseteket, ahol a szobrászok négyzetes hálózatok segítségével vizsgálták régi sírok reliefjeit és falfestményeit. = P a v 1 o v, V. V.: Egyiptomi szobrászminták a Puskin Múzeumban. Moszkva, 1949. 93. (oroszul). 46 Főként II. Ptolemaios Philadelphos esetében, akinek egyiptomi stílusú portréi mintegy kiindulópontjává váltak a ptolemaiosi-kor későbbi királyábrázolásainak. Nagyon valószínű, hogy II. Ptolemaios Philadelphos képmásainak egyik fő jellegzetessége, a puhán telt arc, a király valóságos kövérségével magyarázható, ahogyan ezt a görög érem-ábrázolások bizonyítják. (—Pfuhl, E.: Ik onographische Beiträge zur Stilgeschichte der hellenistischen Kunst. Jdl XLV, 1930. 29 kk.) A későbbi ábrázolásokon ez az arc tipikussá válik. 47 A n t h e s, R.: id. m. 98.
