Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 16. (Budapest 1960)
VARGA EDITH: Az óegyiptomi stukkó szobrászminták történetéhez
modellek mintaképéül is szolgált. Éppen ezért, bár fennáll a mintavétel valószínűsége, sokkal természetesebbnek tűnik, hogy a sikerült kész darabról előbb mészkő mintát készítettek és arról vettek gipszöntvényt. Az öntvények külön csoportját képezik azok a példányok, amelyek király-, isten- vagy istennő-fejet ábrázolva a szokástól eltérően üreges szemmel •— olykor szemöldökkel is — készültek. Jól szemlélteti ezt a típust a Lausanne-i Musée Cantonal des Beaux-Arts egyik stukkó maszkja (7. kép), amely valószínűleg király-arcot ábrázol. 38 A darab a büszt-minták szkémájára készült, s azok öntvényeitől csak az üreges, berakás céljára üresen hagyott szem különbözteti meg. Az e típusnak megfelelő, egyéb gyűjteményekben szereplő analóg stukkó-maszkokra vonatkozóan eltérőek a vélemények. A Lausanne-i példányt H. Wild votív jellegűnek tekinti. L. Borchardt a kairói Múzeum hasonló darabját 40 beillesztésre készült szoborrésznek határozta meg. M. Mogensen a Ny Carlsberg Glyptothèque-ben szereplő fejet — a stukkó öntvényekkel és mészkő mintákkal együtt — oktatási segédeszköznek tartja. 41 CH. Boreux a Louvre hasonló típusú, gipsz istennő fejére vonatkozóan kijelenti, hogy a darabot öntvénynek kell tekinteni. 42 Ha a maszkokat közelebbről vizsgáljuk, az utóbbi véleménj^t kell elfogadnunk. A fejek votív jellegére éppúgy nincs bizonyíték, mint szoborba való helyezésükre, s az öntvényeknek olykor hibás, vagy a kopott formából adódóan, elmosódott felületét tekintve nehéz elképzelni, hogy akár votív tárgyként, akár kőszobor ékítésére szolgálhattak. Továbbá egyetlen darabon sincs nyoma annak, hogy az üreges szemek vagy szemöldökök valaha is berakást tartalmaztak volna, öntvény — tehát minta — jellegük mellett legmeggyőzőbben azok a gipsz arcrészek tanúskodnak, amelyek ugyanezzel a technikával — üreges szemmel — és szemöldökkel készültek. A kairói múzeum arcrészt — szemeket, szemöldököt és az orr tövét — megörökítő öntvénye 43 nyilvánvalóan e technika tanulmányozása során jött létre. Az öntvény széleinek csaknem ép lezáródása kizárttá teszi a darab arctöredék jellegét, és azt mutatja, hogy a szobrászt jelen esetben a berakásra szolgáló szemek megoldása érdekelte. Még közvetlenebbül mutatja ezt a célkitűzést két Mit Rahine-i öntvény 44 (8a,b. kép), amely csak a jobb szemet és annak környékét örökítette meg. A kivájt szemű és szemöldökű stukkó-maszkok tehát e technikai sajátosságtól eltekintve semmiben sem térnek el a fent tárgyalt maszkoktól és fejektől ; előállításukat ós rendeltetésüket tekintve megegyeznek a többi öntvénnyel. Fentiekből következik, hogy a szobrásza munkában a mészkő mintáknak és a stukkó öntvényeknek egymástól eltérő szerepük volt. Általában szokás mindkét fajtát tanulmánynak tekinteni, olyan oktatási eszköznek, amelyet részben a mesterek a tanulóknak, részben pedig maguk a tanulók készítettek. Kétségtelen, hogy a mészkő büsztöknek, fejeknek és reliefeknek a munka különböző fázisait bemutató példányai tanulmány jellegük mellett olyan célzattal is készültek, hogy a kezdő szobrászokat beavassák a komponálás, a helyes arányelosztás és a kidolgozás mun39 Inv. Eg. 21 ; m: 14 cm; lelőhelye ismeretlen — Wil d, II.: id. m. 23 old., II. tábla. A szerző a késői vagy a Ptolemaios-korra datálja. 40 Statuen und Statuetten . . . IV, n» 1182, 92. A szerző a késői korra datálja. 41 A. 643 (AEIN 98). La Glvptothéque Nv Carlsberg, La Collection égyptienne. Copenhague, 1930, I. 80. old., LXXXIV. tábla. A szerző i. e. 400 k. időre datálja. 42 id. m. 455. 43 No 33478, 4,5 X 11 cm = E d g a r, C. G: id. m. 80 old., XLIIL tábla. 44 No 33479 (Journal d'entrée: 15006), 10 X 14,2 cm = E d g a r, C. C: id. ni. 80. old. XLII. tábla és Ne 56356.
