Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 15. (Budapest 1959)

AGGHÁZY MÁRIA: Marschal Antal és Kutschera János, két ismeretlen szobrász

Kutschera János műve utolsó állomása annak a nagyszámú Pieta-sorozatnak amelynek kiindulási helye Közép-Olaszország volt a XVI. század végén és amely a következő két évszázad folyamán főleg domborműves megoldásban Európa-szerte elterjedt. E típusnak legnagyobb méretű kerekplasztikában megoldott példája a XVIII. századból Magyarországon Zircen ismert (35. kép), de ez valószínűleg sziléziai importként került hozzánk. Fő jellegzetessége a csoport megoldásának, hogy Krisztus nem Mária ölében fekszik, hanem mellette, ülő helyzetben hanyatlik anyja térdére, A felső test súlyát a széttárt karok viselik. Mária fejét félrehajtva panaszosan tekint a magasba. Kutschera régi megoldást követő kompozíciója a XIX. század elején már szokatlanul ható, barokkosán tömör drámaiságú és mozgalmas. A pesti kis szobor a részletformák kidolgozásának elhanyagolásával, elnagyoltságával és a régi mintakép szolgai követésével nem mutatja mesterét jelentős egyéniségnek. Csoportunkkal teljesen megegyező, de nagyobb, mintegy háromnegyed életnagyságú, ugyancsak fa Piéta található a Selmecbányái vármúzeumban is. Tekintettel arra, hogy Kutschera nagyszombati tartózkodása előtt, 1808-ban Selmecbányán szerzett először polgárjogot, az azonos megoldású és jelentősebb méretű alkotás is minél en bizonnyal az ő munkájának tartható. G. AGGHÁZY MÁRIA