Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 14. (Budapest 1959)
CZOBOR ÁGNES: Giovanni Francesco Romanelli képe a Régi Képtárban
A Galleria Corsiniben levő képek és a budapesti kis kép szerzőjének azonossága minden kétséget kizár. Az sem kétséges, hogy mind a három kép Romanelli fiatalkori alkotása. Felmerül azonban a kérdés, mi lehetett az a mintakép, mely Romanellit e képek megalkotásánál megihlette. Romanelli stílusát mind az életrajzírók, mind a modern művészettörténetírás Pietro da Cortona művészetéből vezetik le, majd egyöntetűen megemlítik, hogy Franciaországban a korabeli francia festészet hatása alá került. A harmadik, szerintünk ugyancsak rendkívül fontos hatásra, Guido Reni művészetének igen erős befolyására, Denis Mahon céloz az 1955-ös londoni,, Artists in 17th Century Rome" kiállítás katalógusában. 1 Malvasia Reniről írott életrajzából tudjuk, hogy Francesco Barbermi kardinális (Romanelli állandó protektora) másolatot rendelt Romanellitől Reninek az angol királynő részére festett és még a XVII. századben elveszett Bacchus és Ariadne képéről : ,,da mandarsi alla Regina in luogo deH'originale". 2 Ez a másolat ma is a Hampton Court Galleryben van. Reninek csak másolatokban fennmaradt Bacchus és Ariadne képe az 1630-as évek legvégén, 1639—40-ben készült. Romanelli ekkor tehát már szoros kapcsolatba került az öreg mesterrel s — legalábbis míg a másolatot elkészítette —• hosszabb időt kellett töltenie a műtermében. Ennek a kapcsolatnak azonban a másolat elkészülte után is fenn kellett maradnia, mert minden valószínűség szerint Reni műhelyében, készülés közben látta Romanelli Reninek azt a két változatban is megfestett, a Pásztorok imádását ábrázoló nagyméretű oltárképét (az egyik ma a nápolyi Certosa di S. Martinoban, a másik a vaduzi Liechtenstein gyűjteményből 1957-ben a londoni National Gallerybe került), melyeket Malvasia mint a mester halálakor a műhelyében talált, félbemaradt, vázlatos műveket említ. 3 E két nagyméretű oltárképén Reni, Malvasia szerint, 1640-től 1642-ben bekövetkezett haláláig dolgozott. Szerintünk Romanelli, aki 1640 körül másolja a Bacchus és Ariadnét, szemtanúja a két kép alakulásának (az is elképzelhető, hogy Malvasia téved egy-két évet s már előbb elkezdte őket Reni) s olyannyira e két kép bűvkörébe kerül, hogy mikor azonos témájú képet fest, majdnem szolgaian veszi át a kompozíciót, de még az alakokat, típusokat és mozdulatokat is. Különösen feltűnő a hasonlóság a nápolyi (47. kép) és a budapesti kép között. Nemcsak a képfelépítés, de a típusok, a mozdulatok és a megvilágítás is azonos a két képen, csupán a budapesti képen Romanelli sok alak elhagyásával leegyszerűsíti a kompozíciót, s Reni képének a baloldali két pásztorgyerekét két szép, sudár angyallá változtatja, a képsíkra ferdén beállított pásztort pedig a fiatal anyává. Különben e három alak is igen jellemző Romanelli művészetére. Bár rajtuk is igen erősen érezhető a Renihatás, ugyanakkor magukon hordanak valamit Romanelli egyéni stílusának jellegéből is s ez különösen a szembenéző, széles arccsontú angyalra vonatkozik, akinek szívalakú gyerekarca, kócos, felülről megvilágított szőke haja Romanelli több képén szerepel. (A S. Maria degli Angeliben levő Mária bemutatásán (1639—40) négyszer is látható). A budapesti és a két Galleria Corsini-beli kép, mint fentiekből kitűnik, 1642 körül vagy nemsokkal utána keletkezett. Nem érdektelen, hogy ugyanaz a Passeri, aki Maivasiával együtt befej ezetlen1 Artists in 17th Century Rome, Gosfield Hall, London, 1 June — 16 July 1955. Katalógus. Second Edition (Revised) 79. 2 Malvasia, C. C: Felsina Pittrice. II. Bologna, 1678.51. 3 Malvasia, C. C: id. m. 56.
