Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 14. (Budapest 1959)

GERSZI TERÉZ: Friedrich Sustris két ismeretlen rajza

FRIEDRICH SUSTRIS KÉT ISMERETLEN RAJZA A XVI. század végen Friedrich Sustris szerepe az V. Vilmos uralkodása alatt különösen fellendült müncheni művészeti életben igen hasonhtott Bartholomäus Sprangeréhoz Prágában. Ez a hasonlóság nemcsak abban nyilvánult meg, hogy mindkettőjük művészi teljesítménye és hatása felülmúlta a többi művészekét és a két udvarban összegyűlt nemzetközi művésztársaság legismertebb mesterei voltak, hanem abban is, hogy mindketten az olasz művészet eredményeit közvetítették a német festőknek. A németalföldiek erre a közvetítő szerepre — egyrészt alapos olasz iskolázottságuk, másrészt a németekével rokon formanyelvük miatt — különösen alkalmasak voltak. Sustris vezető szerepe és hatása a müncheni művészkörben azonban még szembeszökőbb, mint Sprangeré Prágában, mivel építész és festő lévén egy személyben a nagyszabású építkezések és díszítő feladatok egész sorát maga tervezte, irányította és részben kivitelezte. A különféle feladatok egységes elgondolásából és tervezéséből következett, hogy a müncheni udvarban dolgozó művészek alárendeltebb helyzetben voltak a vezető-tervező mesterrel, mint a prágaiak Sprangerrai szemben. Sustris jelentősége és munkatársaihoz való viszonya K. Steinbart tanulmányában került kellő megvilágításba.

1 Művészete korábban csak kevéssé ismert, oeuvreje meglehetősen bizonytalan és problematikus volt ; így festményeinek és rajzainak egy részét pl. régebben Christoph Schwarznak tulajdonították. A budapesti Szépművészeti Múzeumnak Feuchtmayer által meghatározott,

2 az Ószövetség áldozatát ábrázoló rajza is

3 (42. kép) az Országos Képtár anyagában még Ch. Schwarz műveként szerepelt. Igen megnehezítette Sustris műveinek felismerését az a körülmény, hogy többnyire csak vázlatát készítette el a freskóknak és táblaképeknek (néha szobrokhoz is készített vázlatot), a kivitelezést azonban másra bízta. A müncheni S. Michael Hofkirche egyik oltára számára tervezett budapesti kompozíció vázlatot sem Sustris, hanem Antonio Maria Viani kivitelezte. Feuchtmayer mutat rá Sustris és Candid hatására Viani Szt. Háromságot és Szt. Mihályt ábrázoló kompozícióján (39. kép), amelyet Johann I. Sadeler metszett rézbe 1591-ben.

4 Ezt a megállapítást a budapesti rajzgyűjtemény egyik, eddig ismeretlen mester műveként szereplő lavírozott tusrajza is alátámasztja, amelyet 1

Steinbart, K.: Die niederländischen Hofmaler der Baierischen Herzöge. Marburger Jahrbuch für Kunstwissenschaft IV, Marburg, 1928. 89. 2

Thieme — Becker: Allg. Lexikon XXXIV. Leipzig, 1940. 322. 3

Hoffmann E.: A Szépművészeti Múzeum néhány németalföldi és német rajzáról. Az Orsz. Magyar Szépművészeti Múzeum Evkönyvei V, Bp. 1929. 124 — 128. old., 52. kép. H.E. e rajzot a müncheni S. Michael Hofkirche együt oltárképéhez készült vázlatként publikálta, mint A. M, Viani művét, mivel a festményt Viani kivitelezte. 4

Thieme - Becker: id. h. 9a Bulletin 131