Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 14. (Budapest 1959)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Lucaniai vázák a Szépművészeti Múzeumban

karjukat dús redőjü köpenyük takarja, jobbkarjával a jobboldali strigilist, a másik hatalmas virágot tart az oszlop fölé. A jelenet két fölső sarkában itt is ablak látszik. Az értelmezés talán még nagyobb nehézségekbe ütközik, mint az előző vázánál. A főoldal képét lehet egyszerűen áldozati jelenetnek is felfogni, ha az oszlopot oltárnak tartjuk, az ifjú- és nőalakot pedig az áldozat résztvevőinek. Ugyanígy lehetséges az oszlopot céloszlopként is értelmezni, az ifjúalakot atlétának, s az egész jelenetet a győztes fogadásának. Semmi nem mond azonban ellene annak sem, hogy az oszlopban síremléket lássunk és a jelenetben síri áldozatot, az ifjúban pedig vagy az áldozat résztvevőjét, vagy éppen magát a halottat, heroikus ruhátlanságában. A görög sírművészetben ugyanis gyakran elmosódik a határvonal a valóság és a túlvilág szférája között, a halott gyakran jelenik meg a síremlék mellett, s hasonló dobozzal attikai sirlékythoson is találkozunk, a halotti áldozat jeleneténél.

38 De a fent felvetett második értelmezés is rejthet magában sepulchrális jelentésű utalást : az atlétaként való héroizálás természetes volt a sírművészetben egy olyan kultúrában, amely ifjú-eszményét legszívesebben atléta alakjában jelenítette meg. A síremléken vagy sírvázán ábrázolt atlétaalak ebben az esetben természetesen megint csak nem jelent feltétlenül utalást a vázával egy sírban pihenő halott életkorára vagy kedves időtöltésére. Ugyanezt a problémát veti fel a hátsó oldal képe is. A két köpenyes ifjú számtalanszor ismétlődik a vázák hátsó oldalán Attikában és Délitáliában, s nem egyszer találjuk köztük az oszlopot vagy egyikük kezében a strigilist. így az oszlopban leginkább céloszlopot láthatnánk, de hogy ez nem minden esetben kielégítő értelmezés, azt egy délitáliai vázakép bizonyítja, amelyen a két ifjú közti oszlopra sírepigramma van felírva.

39 A jelenet azonban annyira konvencionális, hogy a festőnek semmiféle konkrét értelmezésre nem kellett gondolnia a megfestésénél. Különösen jól elképzelhető ez a budapesti váza mesterénél, aki a lueaniai vörösalakos vázafestészet egyik jól ismert egyénisége, a néhány vázájának lelőhelye után elnevezett Fvocoanova-festő.

40 A tarentumi múzeumban őrzött, egymás közt szoros rokonságban álló darabok talán nem mind származnak az ő kezétől, hanem részben műhelyében más kéz festette őket.

41 A budapesti váza testvéreit kétségtelenül ebben a sorozatban találjuk meg. Két Panathénaia-típusú amphorán (tav. 3—4) jelenik meg a képmező alatti fekete hullámvonal, amely egyébként igen szokatlan. Az edényforma azonossága mellett ezeken a vázákon találjuk a ruhátlan ifjxi jellegzetes arcprofiljának, a nyakat a testtől elválasztó félkörív alakú vonalnak és a lantizom rajzának pontos mását (különösen tav. 7, 5), de ennek a sorozatnak a képein jelennek meg teljes egészükben is a budapesti váza egyes alakjai : a nőalak, jobbkezének esetlen rövidülésével és a hátrahúzott jobblábra feszülő ruhával (tav. 7, 5) ; a balkezét köpenyébe burkoló, ruhátlan ifjúalak oszlop fölé nyújtott jobbkézzel (tav. 7,5, vö. tav. 8,1) ; a két ifjúalak oszlop két oldalán, vastag szegélyű köpennyel (tav. 3,4) vagy a baloldali ifjú kezében tartott virág (tav. 7,5), és a perspektivikusan rajzolt oszlopok pontos mása is (tav. 3,4 ; 7,5). A legközelebb a buda38 Eredetileg valószínűleg nem egvéb, mint a nászajándékként is adott ékszeresláda a koitis; 1. erről Deubnor, L., Jdl ' 15, 1900. 152 — 3. 39 P a tr o n i : id. m. 167 — 8. 40 T r e n d a 11 : Handbook to the Nicholson Mus. 329 ; Stud. Robinson id. h. 115 — 6 ; Vasi Vat. p. 6. Vö. H e j n a, A.: Studia Antiqua A. Salac oblata. Praha, 1955. 149—51. Egyéb munkáiról 1. itt 24—25. lap, 42. jegyz. 41 CVA Taranto 1, IV Gr, tav. 1 — 8 ; a továbbiakban a szövegben ezekre a táblákra történik utalás.