Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 14. (Budapest 1959)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Lucaniai vázák a Szépművészeti Múzeumban

interpretációs kérdésekben egy legalábbis nem félrevezető ,,ignoramus"-nál állapodott meg a kutatók jó része. Ennél megállapodhatnánk a fenti képpel kapcsolatban is, a két oszlopot oltárnak nevezve, a nőalak jelentését eldöntetlenül hagyva s a jelenetet az olyan dionysosi „életképek" egyikének értelmezve, amilyeneknek megjelenését a vázán — ha ez egyáltalán magyarázatot igényel — eléggé indokolja, hogy bort tarthattak benne. De legalább utalni kell egy messzebb vezető értelmezés lehetőségére is. A két oszlop formája szerint céloszlop is lehet, amilyent gyakran ábrázoltak a görög vázafestők atléták alakjai mellett ; ennek azonban itt nem volna sok értelme. Ugyancsak megengedi a formájuk a fenti oltárként való értelmezést is. Bajos volna azonban így a két oszlop együttes megjelenését megmagyarázni. Alakja szerint épp ilyen joggal értelmezhető a két oszlop síremléknek is,

25 s akkor azonnal kínálkozik párhuzamul az attikai és dél-itáliai vázafestészet számtalan szalaggal díszített síremléke,

26 másfelöl a két síroszlop együttes megjelenésére is van nem egy példa Dél-Itáliában s Pagenstecher ezeket a képeket, amelyeken nem ritka az egyik síroszlophoz támaszkodó alak, több síremléket egybefoglaló temető-körzetek ábrázolásának értelmezte.

27 Ha a két oszlop, ahogy valószínűnek látszik, valóban síremlék, amely a jelenet színterét mintegy sepulchrális szférába helyezi, akkor a képnek a fentitől lényegesen eltérő értelmezésére is lehetőség nyílik, akkor a nőalakot nem kell egyszerűen áldozónak tekinteni, hanem azok közül az egyiknek, akik életükben Dionysos mystériumainak beavatottjai voltak s haláluk után kísérőinek egyikévé váltak,

28 Euripidés híres kifejezésével ,,Hádés bakkhéinak" egyikévé (Here. fur. 119), s így a sírkultuszban való használatra rendelt vázán nagyon is helyén való jelenet a halott belépését Dionysos thiasosába, az isten szolgálatába szegődését ábrázolja. Nem szabad az értelmezést jobban konkretizálni, mint amennyire ezt a kép megjelenési helye és körülményei indokolják. Aligha lehet például a fenti értelmezésből arra következtetni, hogy a halott, akinek a sírjánál a vázát használták, feltétlenül nő volt, de még arra sem, hogy feltétlenül beavatottja volt életében Dionysos mystériumainak : a vázafestők nyilván nem egyes alkalmakra festették vázáikat, hanem kész árujukból kínáltak választékot a vevőknek, bár az aligha elképzelhető, hogy a vevők előtt teljesen közömbös volt az ábrázolás tárgya. De éppen DélItáliában a halál, mint Dionysos thiasosába való belépés, olyan elképzelés volt, amely eléggé általánossá vált az ábrázolásokon, sokkal inkább, mint a görög anyaországban.

29 Elég itt olyan jelenetekre utalni, mint az a vázakép, amelyen a sírépületben ábrázolt, tehát vitathatatlanul a halottat megjelenítő ifjúalaknak szatír tölt italt az edényébe,

30 ahol a sírépületben ábrázolt halott thyrsost tart a kezében,

31 25 Oszlop alakú dél-itáliai síremlékekről Pagenstecher: id. m. 46, 68. 26 Szalag síremléken: Riezler, W.: Weissgrundige att. Lckythen. München, 1914. 16 — 6. A dél-itáliai vázákon nem egy esetben egyéb ismertetőjel alapján is biztosan síremléknek lehet nevezni a szalaggal átkötött sztélét; pl. Jdl 24, 1909. 133, fig. 13, az oszlop tetején akrotérion, a tympanonban kígyó, előtte gladiátor-viadal ; CVÁ Br. Mus. 2, IV Ea, pl. 8, 7, tetején akrotérionnal. 'j 27 Id. m. 53, 118 — 9. 28 Vö. Langlotz, E.: Anthemon, Scritti in onore di C. Anti. Firenze, 1955. 76 ; T r e n d a 11, Vasi Vat. II. 102. 29 L. most N i 1 s s o n, M. P.: The Dionysiac Mysteries of the Hellenistic and Roman Age. Lund, 1957. 118 — 20. A görög és dél-itáliai ábrázolásokról, további irodalommal, Schauenburg, K.: Jdl 68, 1953. 62 — 72 és Charités, Stud, zur Altertumswiss. Bonn, 1957. 171 — 3; Langlotz: id. m. 75—6. A görög ábrázolásokról Metzger, H.: BCH 68 —9, 1944—45. 314 s köv., az etruszkokról Beazley: EVP 152. 30 P a g e n s t e c h e r 86, No. 5a; 122. 31 Trend all, Vasi Vat, tav. 37d.