Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 13.(Budapest, 1958)

GARAS KLÁRA: Felix Ivo Leicher

azt mutatja, hogy a tatai kép semmiesetre sem Maulbertsch alkotása. A típusok egyezése, a kissé agyagos formakezelés, édeskés kifejezés alapján joggal feltételezzük, hogy ez a festmény is Leicher müve, annál is inkább, mert mint tudjuk, szoros kapcsolatban állt a piaristákkal, s védőszentjük képét több változatban is megfestette.

19 A tatai képhez, s több más Leicher műhöz hasonlóan, feltételesen Maulbertschnek tulajdonította a szakirodalom a váci domonkosok Szt. Flórián apoteózisa és Szt. Család oltárképeit (63—64. kép).

20 A legutóbbi restaurálás alkalmából a Maulbertsch stílusához kétségtelenül közel álló festményeken előtűnt Felix Ivo Leicher szignatúrája. A képek keletkezésének körülményeire, időpontjára vonatkozóan sajnos, nincsenek adataink. Maulbertsch 1770—71-ben dolgozott Vácott, a székesegyház kupolájának és főoltárfreskójának festésén, bizonytalan azonban, hogy Leicher ez alkalomból, vagy valamely más időpontban kapta e megbízását a váci domonkosoktól. A stílusjegyek alapján a képek keletkezését a hatvanas évek elejére tehetjük, erre vall az 1767. évi székesfehérvári Szt. Adalbert oltárképpel való kapcsolat, a hatvanas-hetvenes években keletkezett Maulbertsch-művekkel való típusrokonság (1. a matróna külsejű, éles madárarcú Szt. Annát Maulbertschnél a székesfehérvári, budweisi stb. oltárokon), de legfőképpen a Szt. Család-kép egyezése a piaristák benesovi főoltárképé vei, melyet Leicher az adatok tanúsága szerint 1761-ben festett.

21 A kép felépítése, az alakok elrenelezése, az előrehajló, álló Máriával, a középen ülő idős Szt. Annával, kinek térdén a gyermek Jézus áll, az előtérben Joachim nyitott könyvével csaknem azonos. Leicher nemigen vett fáradságot, hogy az egyszer már megoldott témát újjáformálja a váciak számára. Általában gyakran bocsátkozott ismétlésekbe s a jól bevált kompozíciós sémákat — melyeket rendszerint másoktól, legtöbbször Maulbertschtől kölcsönzött — kevés változtatással állandóan ismételte. Legkésőbbről datált ismert magyarországi művei, a besztercebányai plébániatemplom oltárképei (1777 ?) is ilyen ismétlések; a Szt. József halála, Krisztus kereszten, Szt. Flórián és Madonna képek elrendezése e témák ismert Maulbertsch változatainak s részben Leicher saját alkotásainak kellemesen kiegyensúlyozott, meleg színezésű, de különben bágyadt variánsai.

22 Niem kívánjuk s nem is tudjuk most ehelyütt Leicher műveinek sorát a maga teljes egészében számbavenni.

23 A forrásokban szereplő — cseh-sziléziai művek 19 Pl. a bécsi piarista Szt. Tekla templom, és a Piaristendefizientenhaus számára (metszetteLidl)1757.Gugi t z,G.:ÖsterreichsOnadenstätteninKultund Brauch.I.Wien, 1955.56. 20 Bónisné W. E. : Vác műemlékei. Budapest, 1935. 46. A Szt. Flórián mellékoltárt Bobics Gergely prior 1764 előtt állíttatta. 21 Topographie der historischen und Kunstdenkmäler im Königreiche Böhmen XXXV. Prag, 1912. Beneschau. 26, 32. 22

1 p o 1 y i A. : Schematismus historiens Dioecesis Necsoliensis. Neosolii, 1876. 118. Dolgozott Leicher Pozsonyban is. Balms P. Pozsony 1823. évi leírásában részletes méltatással emlékezik meg a festőről: ,,Leicher, einer der geschicktsten Zimniermaler seiner Zeit, zeichnete sicdi durch eine genaue Kenntniss der Perspektive, und des Lichts und des Schattens aus, und war auch seines vortrefflichen moralischen Charakters wegen allgemein geliebt und geachtet". B a 1 1 u s, P.: Pressburg und seine Umgebungen. Pressburg, 1823. 190. 23 Az österreichische Galerie Leichernek tulajdonított Szt. István megkövezése vázlata érzésünk szerint nem illeszthető bele szervesen Leicher oeuvre-jébe (II aberdit zl, M. • Das Wiener Barockmuseum. Wien, 1934. No. 146, Abb. T. 151.). A kép kvalitása, színezése, előadásmódja is inkább Maulbcrischre vall s a mesternek a, nyolcvanas évek elején keletkezett vázlataihoz áll közel. Nem lehetetlen, hogy Maulbertschnek a pápai plébániatemplom főoltárképéhez készített s csupán a levelezésből ismert vázlatával azonos. (1. S z m r e c s á n y i M. : Eger művészetéről. Budapest, 1937. 297.) Mindenesetre érdekes az az összefüggés, mely a bécsi vázlat és a győri székesegyház Szt. István megkövezését ábrázoló oltárképe között mutatkozik. A kompozíció, az alakok elrendezése hasonló, az oltárkép azonban sokkal korábbinak látszik, stílusában teljesen idegen Maulbertschtől és a Maulbertsch körtől.