Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 13.(Budapest, 1958)
GARAS KLÁRA: Felix Ivo Leicher
A képek keletkezésének sorrendje, a müvek időrendje nehezen állapítható meg, pontos dátumokat nemigen ismerünk, a művészi stílus fejlődésvonala sem határozott, nem alkot organikus és autochton egészet. A legfőbb támaszpontot a művek keletkezési idejének megállapításához a Maulbertsch műveivel való összehasonlítás adja. Ha nem is nagyon érzékenyen, nem is nagyon pontosan. Leicher eléggé híven tükrözi és követi Maulbertsch művészi fejlődését, stílusának alakulását. Éppen a korai Maulbertsch-művekkel, az 1752-re datálható bécsi Hl. Sippe oltárképpel való közeli rokonság alapján tarthatjuk az esztergomi Szt. Család képet Leicher egyik legkorábbi alkotásának (61. kép). Ugyanazt a lágyan olvadó puha formaadást találjuk itt — az Ipolyi érsek gyűjteményéből, ismeretlen helyről származó képen, mint Maulbertsch festményen. Hasonló az atmoszféra sejtelmes játéka, s ugyanazok a típusok szerepelnek, a hegyes orrokkal, szúrós, tűzőfényű szemekkel, csakhogy minden bágyadtabb, erőtlenebb, elmosódottabb az esztergomi képen, mely a bécsinek valamiképpen hígabb ,, Abklatsch"-ának tűnik. A Madonna széles, kicsit tésztás arca, jellegzetes, széles szemfehérje, a kezek rajza, Leicher már ismert s ismertetett műveire emlékeztet. E stílusjelekből s a kvalitás fogyatékosságaiból egyértelműen arra következtethetünk, hogy a korábban Maulbertschnek tulajdonított esztergomi festmény valójában Leicher műve. 15 Éppen így esetleg Leicher számlájára írhatjuk a ciszterciek zirci templomában feltételesen Maulbertschnek tulajdonított — a főoltárkép Maulbertsch hiteles alkotása •— ovális Magdolnaképet a leckeoldal mellékoltárán. 10 A kicsit édeskés kifejezésű festmény keletkezése a főoltárkép festésével egy időre, 1754-re tehető. Ugyancsak inkább Maulbertsch korai alkotásaival mutat rokonságot s feltehetően az 50-es évek végére datálható Leicher hiteles és szignált soproni oltárképe, a Kulcsátadás a Szt. Mihály-templomban (62. kép). A kompozíció nagyjában ahhoz a típushoz igazodik, melyet Pittoni képe nyomán Pietro Monaco metszete népszerűsített, s melyet Joh. Beheim metszetének tanúsága szerint Maulbertsch is e téma egy korai változatánál csaknem módosítás nélkül alkalmazott. Leicher ellentétes irányba fordítja a kompozíciót, de a lépcsős emelvényen elhelyezett főcsoportot, az előrehajló Krisztussal, térdeplő Péterrel s a felmutató János apostollal szinte változtatás nélkül átveszi, s csupán a többi szereplő elrendezésében mutat bizonyos önállóságot. A típusok leginkább Maulbertschnek a hatvanas évek elejéről, közepéről származó alkotásaira (orláti képek, Fischamend stb.) emlékeztetnek. 17 A nikolsburgi calasanci Szt. József oltárképhez — mely feltehetően Leicher közreműködésével Maulbertsch műhelyében készült — áll közel a tatai piarista rendház egy hasonló tárgyú ábrázolása; ,,a kegyes oskolák szerzője" az aszkéta külsejű, feketecsuhás calasanci Szt. József pártfogoltjai, a kis diákok körében, a magasban megjelenő Szűz Máriával. A képet a tatai Schuperger Károly készíttette s hozta Bécsből 1767-ben. Szerzőjének a hagyomány Maulbertschet tartja. 18 Azonban az összehasonlítás Maulbertsch nürnbergi vázlatával, mely a piaristák józsefvárosi templomának elveszett calasanci Szt. József képéhez készült 1757-ben, félreismerhetetlenül 15 Maulbertsch műveként : Gerevich T. : L'arte antiea ungherese. Roma, é. n. XXVI. tábla; Gerevich T.: Esztergomi műkincsek. Prímás Album. Budapest, 1928. 220; G en thon I. : Esztergom műemlékei. Budapest, 1948. 119. 16 A g g h á z y M. : A zirci apátság templomépítkezésci a XVIII. században. Veszprém, Í937. 71. 17 C s a t k a i E. : Sopron művészeti emlékei. Budapest, 1956. Beheim metszetét 1. F. A. Maulbertsch und die Kunst des österr. Barock im Jahrhundert Mozarts. Wien, 1956. 23, No. 66. Egy Maulbertschnek tulajdonított, de igen gyenge olajfestésű változata a tatai plébánián látható. 18 (Révhelyi E.) : A tatai piarista rendház és múzeuma. Budapest, 1938.
